Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Növekedés és differenciálódás a 18. század végétől

PEST-PILIS-SOLT MEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-IG

napi pihenő időt. Amennyiben betegség vagy baleset folytán a legény meghalt, temetéséről nem mesterének kellett gondoskodni, hanem az a céh feladata volt.3"

Növekedés és differenciálódás a 18. század végétől

A 18. század végén - mint láttuk - az új céhek alakulásával, a régiek megerősödésével vagy illegális működésével a szervezetek a kézműiparnak jelentős részét lefedték. A fejlődés azonban nem állt meg, mindig újabb mesterek telepedtek be a gyarapodó mezővárosokba, akik nemcsak a kézművesek számát, hanem az iparűzés differenciálódását is növelték. Duray Kálmán kutatásai szerint Vácott a következő céhen kívüli iparosok éltek: mézeskalácsos, fésűs, rézműves, tímár, keményítő készítő, szappanos, kéményseprő, könyvkötő, üveges, cinöntö, süveges, pék, halász, ötvös, harangöntő, rostás, késes, organaépítő, esztergályos, csapó, tobak, harisnyakötő, tímár. Elsősorban a pesti és budai céhekbe iratkoztak be filiálisként, de például a rostás mester a székes- fehérvári, a tímár az egri, a harisnyakötő az óbudai céhvei tartott kapcsolatot.52 53 *

Vácott 1785-ben, Migazzi Kristóf püspök regnálásának utolsó előtti évben a kamara összeíratta a püspökség birtokait és jövedelmeit, amely dokumentumban az összeírok - többek között - a váci lakosok foglalkozását is feljegyezték. Összesen 389 iparost írtak össze, akik 61 féle mesterséget űztek. Vác lakossága a II. József kori népszámlálás idején 8705 fő volt, tehát minden 22. lakos volt kézműiparos.34

Vácott a legtöbb iparos - 50 fő - a csizmadia mesterséget űzte, és 37 volt a dunai molnárok száma. 20 és 30 fő között éltek a városban magyar vargák (25 fő), szűrszabók (28 fő), kőművesek (26 fő). 10 és 20 között írtak össze ácsokat (15 fő), takácsokat (12 fő), asztalosokat (12 fő), szűcsöket (13 fő), német vargákat (10 fő), míg a többi mesterséget 10-nél kevesebb személy képviselte. Ha a korábban jelzett beosztást vesszük figyelembe, akkor a következő képet kapjuk:

I. Építészeti és művészeti ipar: 35 fő (8,99%)

II. Fa-, fém és kő ipar: 72 fő (18,51%)

III. Élelmiszer és vegyipar: 64 fő (16,45%)

IV. Textil és ruházati ipar: 84 fő (21,59%)

V. Bőr, papír ipar: 123 fő (31,63%)

VI. Nem közvetlenül termelő ipar: 11 fő (2,83%)

Mivel Migazzi püspök idején jelentős épitkezések folytak a városban, viszonylag magas volt az I. csoportba tartozó építőiparosok száma. Ha ide számítjuk a faiparosok közül az ácsokat, valamint a kőfaragókat is, láthatjuk, hogy a kézművesek 13,62%-a

52 PML IV. 78. No. 5., Bács-Kískun Megyei Levéltár, Kecskemét Város Levéltára (KVL) Köz- igazgatási iratok IV. 1504. c. 1802-9-1 1.

53 Duray. 1912. 13. p.

34 Dóka, 2008. 332. p., az összeírás eredetije a Váci Püspöki Levéltárban, a másolat Vác Város Levéltárában (VVL) található.

113