Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1761. évi céhreform
DOKy1 KLAFL4 7. sz. táblázat Az első népszámlálás főbb eredményei Ház Lakos Nemes Polgár Paraszt Örökös Zsellér Kecskeméti járás 13 963 94 813 1901 887 4891 4678 13 363 Váci járás 9028 59 886 543 579 4668 4479 6362 Pilisi járás 8429 52 365 213 505 2823 3506 7218 Solti járás 8995 56 465 214 270 4419 4223 6693 Összesen 40 415 263 529 2871 2241 16 801 16 886 33 636 A népesség számát tekintve most is a Kecskeméti járás volt a legnagyobb, majd a váci, solti, pilisi volt a sorrend. A férfiak száma a megyében összesen 133 363 fő volt, akiknek 2,15%-a nemes. A mezővárosokban élő polgárok, valamint a parasztok és örököseik (összesen 35 928 fő) 26,94%-kal, a zsellérek pedig 25,22%-kal részesedtek a férfi lakosságon belül. A népszámlálás idején a zsellérek száma a felsorolt három kategóriához képest már 93,62%-ra emelkedett. Magyarország és Horvátország lakossága ekkor összesen 7 021 031 fő volt, Pest-Pilis-Solt megyéé ennek 3,75%-át tette ki. A nemesek száma országosan 162 947, az összes férfihez képest 4,58%, ezzel szemben megyénkben ez az arány felénél is kisebb volt. A polgárok, parasztok, örökösök létszáma 597 179, a férfiak 16,8%-a, tehát Pest-Pilis-Solt megyében viszonylag több volt a paraszt és a polgár. A zsellérek száma országosan 788 993 fő, a férfi lakosságnak csak 22,20%-a. Ez azt jelzi, hogy a megyében a zselléresedés jobban előrehaladt az országosnál. Különösen igaz, ha a zselléreket a polgárok, parasztok, örökösök együttes számához viszonyítjuk: az országos átlag itt csak 71,36% volt, a megyei mutató tehát 22,26%-kal magasabb az országos átlagnál.39 A lakosság számának gyarapodása nemcsak a falvakra és mezővárosokra volt jellemző, hanem a szabad királyi városokra is, különösen azokra, amelyek természeti és gazdasági adottságai lehetővé tették a növekedést. így nagy mértékben gyarapodott a két megyei város, Pest és Buda lakossága, különösen Pesten emelkedett magasra a tágabb piacokra termelő kézművesek száma, akik már konkurenciát jelentettek Pest- Pilis-Solt megye iparosainak is. De hasonló módon konkurensei voltak egymásnak a nagyobb mezővárosok és az uradalmak iparosai is. A mesterek ezúttal is igyekeztek védeni érdekeiket, és az 1761. évi rendelkezések lehetőségeit kihasználva egy sor új testületet hoztak létre. Például a ceglédi csizmadiák (1772), takácsok (1773), a kecskeméti kőművesek (1779), nagyabonyi csizmadiák (1773), óbudai takácsok (1766), kádárok (1763), szentendrei kádárok (1761), váci ácsok (1771), mészárosok (1765). 39 Dóka. 2005. 302. p. 108
