Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Vallási viták a testületekben

A testületek másik része - eleget téve a felsőbb rendelkezéseknek - valóban megújította korábbi céhlevelét. Ide tartoztak például a dunapataji. kalocsai, óbudai, váci csizmadiák, a kecskeméti, szentendrei szabók, kecskeméti takácsok, szentendrei szűcsök, akik már 1730 előtt is rendelkeztek céhlevéllel, de megújították szabályzatukat a kalocsai szabók is, akik előző céhlevelüket 1741-ben szintén Mária Teréziától kapták.4'1

A mesterek számának növekedésén és a konkurenciától való félelmen kívül az új céhek alakulásának egyéb okai is lehettek. A 18. század elején működő filiális céhek 1761 után felszámolódtak, a falvakban vagy kisebb mezővárosokban élő mesterek viszont szerettek volna valamely testülethez tartozni. Részben azért, hogy legális körülmények között nevelhessenek inasokat, és a céhes igazolásokhoz ragaszkodó vándorló legények náluk is dolgozhassanak. Különösen fontos volt ez az építő- és faipar területén (pl. váci ácsok, kecskeméti kőművesek, szentendrei kádárok stb.).

A vásárokra termelő csizmadiák, szabók, szürszabók eseteben szintén fontos volt a céhes tagság a helyben lakó és a vidéki mestereknek, hogy a heti és országos vásárokon megfelelő jogukat biztosítani tudják. Új céhlevelet váltottak, ha a céhtagság nemzetiségi összetétele megváltozott, amire például Szentendrén a szerbek visz- szatelepülése miatt került sor. 1778-1779-ben a város szabó, szűrszabó, csizmadia, szűcs céhei kértek ilyen meggondolásból új kiváltságlevelet, amely már az újonnan betelepült magyar és katolikus mestereknek szólt.* 41

Új céhek megalakulása olykor a mesterségek differenciálódását is tükrözte. A kalocsai (1741), illetve a szentendrei (1708) szabók céheiben 1766-ban illetve 1779-ben már szerepeltek a szűrszabók, a ráckevei csizmadiáknál (1699) 1764-ben a szíjgyártók stb. A differenciálódás miatt voltak ellenkező folyamatok is. Például a váci asztalos, lakatos, sarkantyús, órás, puskaműves céhből kiváltak az asztalosok, a kovácsok, kerékgyártók közös testületéből a kerékgyártók stb.

______________PEST-PILIS-SOLT MEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-10______________

Vallási viták a testületekben

Mint jeleztük, a céhlevelek a török kiűzése után nagy többségben foglalkoztak a tagok vallási kötelezettségeivel. Ez legtöbbször nem csak azt jelentette, hogy istenfélő életet kell élni, hanem részt kellett venni az egyházi szertartásokon, tisztességes családot kellett alapítani. Egy sor testületnél nőtlen legények nem is lehettek céhtagok (például a ráckevei, kecskeméti csizmadiáknál).42 Különösen a püspöki székvárosban, Vácott volt a céheknél előirás, hogy a mesterek katolikusok legyenek (például a csizmadiák. csapók).43 A magyar szabók esetében elismerte a céhlevél, hogy a testületben más val- lásúak is vannak, de ezeknek záros határidőn belül át kellett térni a katolikus vallásra.

4,1 MOL C 25. No. 19.

41 MOL C 25. No. 32.. 37. Dóka Klára: A szentendrei kézműipar. In: Studia Comitatensia 3. Szentendre. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1975. 167-180. p.

42 MOL C 25. No. 5."

43 MOL C 25. No. 11.

109