Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1761. évi céhreform
taxák mérséklése ügyében foglalt állást. A felsoroltakon kívül az 1761-es revízióig Pest-Pilis-Solt megyében még a kalocsai szűcsök és irhászok, valamint a szentendrei vargák kaptak 1754-ben céhlevelet.51 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Helytartótanács első céhekkel kapcsolatban tett intézkedései a Pest-Pilis-Solt megyei céhek vonatkozásában a rendszert alapvetően nem változtatták meg. Mint jeleztük, a beküldött céhlevelekkel nem foglalkoztak, a többi javaslatra tett észrevétel pedig nem érintett jelentős kérdéseket. Bár az előírások tiltották a fiókcéhek létrehozását, az 1730-1761 közti időszakban is egy sor megyei szervezet vette át a már működő főcéhek királyi kiváltság- leveleit. Például 1731-ben az óbudai csizmadiák megkapták a pestiek, 1744-ben a kecskeméti gombkötők a budaiak, 1742-ben a nagykőrösi lakatosok, kecskeméti asztalosok a pestiek céhlevelét. ______________________________________________DÓIC4 KLARA______________________________________________ Az 1761. évi céhreform Mint jeleztük, a korábbi ellenőrzés sikertelensége miatt az uralkodó elrendelte, hogy valamennyi céhlevelet küldjenek be, és ezúttal kötelező jelleggel újítsanak meg. Amely mesterek rendelkeztek királyi kiváltságlevéllel, taksa fizetése nélkül is kicserélhették azt. Ha volt céhlevél, de nem a királytól származott, meg kellett fizetni a taksát. Ahol a mesterek száma a három főt meghaladta, új céhlevelet kellett váltani. A hatóság tehát nem a céhrendszer megszüntetését, hanem az új viszonyokhoz való alkalmazását tekintette 1761-ben is fő feladatának. A korábbi elképzelésekhez képest lényeges változás volt, hogy 1761 után a hatóság a külföldi példákhoz hasonlóan az új és régebben fennálló szervezeteknek azonos szövegű kiváltságlevelet adott, és csak minimálisan engedett az egyes iparokkal kapcsolatos külön kívánságoknak. Az új rendelkezések első része a céhtagok vallási kötelezettségeit szabályozta. A testület köteles volt templomi zászlót készíttetni, a körmeneteken, az általuk mondott miséken minden céhtag (mester, legény, inas - vallásától függetlenül) részt vett. Évente és % évenként voltak - a céhbiztos jelenlétében - céhgyülések, ahol a jelenlét szintén kötelező volt. Az éves összejövetelen választották meg a céhmestert. A céhgyűléseken szegődtették és szabadították fel az inasokat, akik három évig tanulták mesterségüket, majd három évet vándoroltak. Hazatérte után a mesterjogért folyamodó legény először 1 Ft-ot fizetett a céhládába, majd bemutatta igazolásait. Ezután letöltötte lakóhelyén a mesterévet, és az előírások szerint könnyen eladható remeket adtak fel neki. A kisebb hibákért 2-4 Ft-ot fizetett. Ha a remek elfogadhatatlan volt, új remeklésre vagy a mesterség további tanulására utasították. Utóbbi esetben a befizetett díjakat visszakapta. A remekdarab elfogadása után a legényt új mesternek nyilvánították és bejelentették a városi tanácsnál a polgárjog elnyerése végett. A mestertaksa 30 Ft-ot, a lakoma költsége max. 10 Ft-ot érhetett el. A mesterek fiai és vejei csak fél taksát fizettek, az özvegy 13 13 MOL C 25. No. 9-11. 104
