Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Első intézkedések a céhek szabályozására
volna. Felügyelő mester jelenlétében előírta a tervezett céhszabály a remeklést, meghatározta a legények munkába állításának rendjét, ezen kívül tartalmazott egy sor speciális előírást a molnár mesterséggel kapcsolatban (a molnárok viszonya a malmok tulajdonosaihoz, a malmok kikötésével, javításával kapcsolatos kérdések, a liszt eladásának problémái stb.). A Helytartótanács a tervezettel kapcsolatban három észrevételt tett. Előírta, hogy növelni kell a testületben a katolikus mesterek arányát, ezért a későbbiekben csak ilyen vallásúakat vehetnek fel. A remeklésre felügyelő mestert nem szabad megvesztegetni,26 a liszt értékesítésekor pedig be kell tartani a vármegyei árszabást/7 Mint látjuk, a kormányszék a leendő új mesterek és a vásárlók érdekében igyekezett mérsékelni a céh esetleges önkényeskedését, és a központi akaratnak megfelelően törekedett arra, hogy a testületben a katolikusoknak mind nagyobb szerepe legyen. Bizonyos fokig más véleményt fogalmaztak meg a kecskeméti csizmadiák 1744-ben jóváhagyott kiváltságlevelével kapcsolatban. Mint jeleztük, e testület első kiváltságlevele a ráckeveiektől származott, amit 1656-ban kaptak meg. 1742-ben azonban a testületben vallási vita bontakozott ki. Ekkor 11 katolikus és 44 református mester élt a városban, a céhlevél szerint azonban utóbbiakat kötelezni lehetett a katolikus templomban oltár építésére. Az elégedetlenkedő reformátusok a pesti céhlevél mintájára új tervezetet készítettek. Ehhez a Helytartótanács olyan észrevételt fűzött, hogy az új tagok felvételénél, a céhes tisztségek betöltésénél el kell kerülni mindenféle vallási diszkriminációt, de a nem katolikus mestereknek is vannak a többiekkel közös vallási kötelezettségeik (pl. körmeneteken való részvétel). A vita az új céhlevél kiadásával sem csitult el, aminek részleteire még visszatérünk/8 1739-ben kaptak királyi céhlevelet a váci borbélyok, 1744-ben a molnárok/9 Szintén 1744-ben kelt a kalocsai takácsok céhlevele.10 Bár a kérelmet csak hét mester írta alá, annak megadását a földesúr (a kalocsai érsek), a vármegyei vezetőség és a Helytartótanács is támogatta. A céh tagjainak zöme fíliális (vidéki) mesterként iratkozott be az uradalom falvaiból és más területekről. A céhbelépés feltétele a remeklés volt, amelynek során a mesterek fiai és vejei kedvezményeket kaptak. A többi céhszabállyal szemben azt is kikötötték, hogy az uradalom számára szükséges munkákat ők és nem mások végzik el, ami a testületet ez esetben támogató uradalomnak és a biztos piachoz jutó mestereknek is biztonságot jelentett.31 32 1749-ben kelt az óbudai molnárok, 1754-ben a váci szűrszabók céhlevele. A Helytartótanács észrevételeiben a testületek legényekkel és kontárokkal szembeni bíráskodásijogát igyekezett csorbítani.12 1758-ban, amikor a szentendrei lakatos, kovács, kerékgyártó közös céh kért privilégiumot, a Helytartótanács szintén a büntetéspénzek, ______________PEST-PILIS-SOLTMEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-IG______________ 2f' Csak mérsékelt értékű ebédet kaphat. 27 MOL C 25. No. 2. 2S Szabó. 1938. 29 MOL C 25. No. 3., 5. Dehény József: A kalocsai céhek története. Kalocsa, 1922. 31 MOL C 25. No. 6. 32 MOL C 25. No. 7., 8. 103
