Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ...

síkban pedig a kivágás után 4 esztendeig tilalmas a legeltetés”. (PML. IV 165.a.45. doboz)

Csömörön „a teréziai urbér szerint egy egész telkesnek joga volt 6 ökröt, 3 tehenet, 4 lovat, 40 juhot és 5 sertést tartania a közlegelőn” növendékek is tartattak és a zselléreknek is volt 1-2 tehenük. (PML. IV 165.a .17. doboz)

Rákoscsabán némely lakosok nem akartak marhát tartani, erre a többiek bepanaszolták őket a vármegyénél. A vármegyei határozat következtében a mar- hátlan telkes jobbágyoktól elvették a rétjeiket és a marhásoknak adták. A kiküldött vizsgálóbizottság tagjai még azt is javasolták, hogy a marhátlanokat szállítsák zsellérségre, házaikból is becsültessék ki őket. (PML. IV3.C.4. 478/1794)

A cinkotai jobbágyok azzal a panasszal éltek Beniczky Ferenc fóldesúr ellen, hogy 1789-ben „a község rétjeit erőszakkal lekaszáltatta, egy héten 3-4 napot folyvást szántanunk kölletik, a juhokat is tőlünk már eltiltotta, egy egész helyes gazda 30-nál többet nem tarthat, a félhelyes csak 15-t a fertályos csak 8-t.” Ezért minden esztendőben más uraságtól kényszerültek szarvasmarháinknak a legelőt vásárolni, mivel a határukban lévő legelő „nem arra való.” (PML. IV3.C.4. 392/1793)

Az uradalom elleni, a legelőbeli uradalmi foglalás miatt indított keresetében Isaszeg azt állította, hogy a Mária Terézia urbárium szerint egy egész házhelyesnek megengedtetett, hogy lóban, tehénben, ökörben összesen 17, juhban és sörtés- ben 141 kis darab marhát tartson. Az akkori 35,5 telek után 2202 hold volt a legelő. (PML. IV165.a.31. doboz)

Az egész mogyoródi erdőben „az erdőszeti szabályok korlátjai között a lakosság a legeltetést mindenkor gyakorolta.” (PML. IV 165.a 40. doboz)

A cinkotai úrbéresek marhalegelője az úrbérrendezés óta oly kevés lett, hogy marháik számára minden évben kénytelenek voltak legelőt a pesti határban drága pénzen vásárolni. (PML. IV 165.a 14. doboz)

aj Igás- és vonóállat ellátottság

Az 1771. évi rovásadó összeírás alapján a 4. táblázatban összegeztük a háztartások igásökör és vonóállat (igásökör és hámos ló együtt) ellátottságát. Az adatokból láthatjuk, hogy csupán kilenc településen volt minden telkes jobbágynak jármos ökre. Négy faluban a telkes jobbágyok és a jármos ökörrel rendelkezők aránya lényegében megegyezik. Öt faluban jóval meghaladta a telkes háztartások számát. Itt a zselléreknek is volt jármos ökrük. Tizenhárom faluban a telkes jobbágy háztartások száma lényegesen magasabb, mint a jármos ökörrel rendelkező háztartások száma, tehát a telkes háztartások jelentős részének nem volt jármos ökre. A vonóállattal rendelkező háztatások száma az esetek többségében meghaladta a telkes háztartások számát, tehát a zsellérek egy részének is volt lova. Három faluban - Keresztáron, Kistarcsán és Csabán - azonban még vonóállat sem volt minden telkes gazdaságban. (PML. CP II. 281. Váci járás)

A térség szinte összes falujában a jármos ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma, a legtöbb esetben megközelítette, néhány esetben meghaladta a két-két párat. A Grassalkovich-uradalom legtöbb falujában átlagosan majdnem mindegyik két pár, Csömörön és Kisszentmiklóson még ennél is több, kettő és fél jutott átlagosan egy háztarásra. Keresztáron azonban nem érte el az egy párat sem.

517