Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA A térség lótartása meglehetősen fejletlen; nyolc faluban egy háztartásra alig egy ló jutott átlagosan. Nyolc faluban a lóval rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó lovak száma elérte, vagy kevéssel meghaladta az egy párt.26 (PML. CP П. 281. Váci járás) b.t A fejős- és növendék jószág és a juhállomány nagysága A régió falvainak fejőstehén állománya átlagos, szinte nincs olyan község, amelyben ne jutna legalább egy-egy tehén egy (telkes és zsellér) háztartásra. Kivételt jelent Zsidó, ahol az állat létszám jelentősen alatta marad a háztartások számának. A Pesttel határos falvakban, a keresztúri sváboknál, valamint Cinkotán és Csík- tarcsán azonban háztartásonként kettő is van. A növendékmarha tartás jelentősnek mondható Isaszegen, Gödöllőn, Bagón, Foton. A csikónevelés jelentéktelen. A keresztúri svábokat és Domonyt kivéve fejlett a települések juhtartása is. A telkes jobbágyság tehetősebb rétegének gazdaságaiból szinte nem hiányozhat a juh, egy- egy gazdaságban viszonylag jelentős 20-30 db-os állomány is lehet. Az igásállat állomány mennyiségéhez hasonlóan itt is kiemelkedik Isaszeg és Kisszentmiklós ahol a legmagasabb a juhtartó gazdaságok aránya és az egy gazdára átlagosan jutó juhállomány is jelentős. (5. táblázat) (PML. CP II. 281. Váci járás) Szőlőművelés Bagót kivéve minden településen a hasznot hajtó tényezők között említették a szőlőhegyek meglétét. Négy települést kivéve a háztartások elég nagy százalékának volt bora, de az egy-egy háztartásra jutó mennyiség alacsony. A szőlővel rendelkező háztartások aránya nyolc faluban nem érte el a 80%-ot, további tizenegyben pedig a 95%-ot. Gödöllőn, Veresegyházon, Kisszentmiklóson és Szadán a szőlősgazda háztartások aránya több, mint 95% és az egy háztartásra jutó bormennyiség is a régión belül a legmagasabb volt ezeken a településeken. (Wellmann I. 1967:184-216., PML. CP II. 281. Váci járás) Szadán a pesti polgároknak is voltak szőlőik. (Vályi A. III. 297.) A pálinkafőző vasfazekak száma nagyon magas volt Domonyban (20 db) és Cinkotán (10 db) Mindkét helységben elég jelentős volt a szőlőbirtokosok száma és az egy háztartásra jutó bormennyiség. A pálinkafőzés elterjedtsége azonban nyilvánvalóan nem ezzel függött össze. Ugyanis a térség jelentős bortermelő helyei közül csak Szadán írtak össze hét pálinka üstöt, a másik háromban egy sem volt. A domonyiak a sófuvarban lefelé menet pálinkát szállítottak az Alföldre. (PML. CP II. 281. Váci járás) Sziron János, bizonyára kurta kocsma tartással vádolt cinkotai jobbágy panaszából megtudjuk, hogy a régióban, valószínűleg fehér bort termeltek. „Karácsony havának 14. napján Beniczky Ferenc foldesúr fertály híján két akó legjobb fehér boromat pincémből erőszakosan kihúzatván azt kastélyában vitette. Hat akós hordómat megkezdtem, abból két akót Palotára eladtam, két akót pedig haza béli menyegzőkre adtam.” (PML. IV3.C.4. 2142/1794.) 26 A 7. sz. táblázatból látható, hogy 1760 és 1771 között az egy úrbéres háztartásra átlagosna jutó jármosökör és vonóállat állomány a legtöbb településen csökkent. Welmann I. 1967.: 135-184. PML. CE II. 281. Váci járás. 518
