Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Káván (33%), Úriban, Ecseren, Sápon (23-23%) és Kókán (22%). (PML.IV CP II. 281. Kecskeméti és Váci járás.) Földművelés aj Határhasználat: Szántók A régió tizenöt falujából hat határában három nyomásos rend szerint művelték a földeket. Ezek közül öt - Pánd, Káva, Bénye, Gomba, Ság - a térség legdélebbi részén összefüggő tömbben helyezkedett el. E települések többségében nagyszámú, helyben lakó kisbirtokos nemes földesurat szolgáltak a jobbágyok. Földrajzi környezetük dombos-völgyes, erdővel borított, határuk II. osztályú volt. Földrajzi környezete hasonló volt a déli egybefüggő tömbbel nem határos a hatodik falunak, Mendének is. Káván, Bényén, Gombán a földesurak szerint különböző nagyságú jobbágytelki földekről szóltak a községi elöljárók. Pest-Pilis-Solt megye összes települése közül egyedül Káván említették meg, hogy a telekhez tartozó földjeik marháik számához képest osztattak minden esztendőben, azaz ebben a faluban a földközösség még élő, működő gyakorlat volt. A három nyomásos határú falvak között szabályozottak és legnagyobb kiterjedésűek a telki szántók Pándon és Ságon, a három nyomásban összesen 72 pm. A mendei sem sokkal maradt el ettől, itt a fél telekhez 32 pm szántó tartozott. Bényén a nyomásföldekben kukoricát, a két nyomásos határú Sülyben a házhely után való ugar földekben, azaz a nyomásban pedig dohányt termesztettek. Kilenc falu határában a szántók két nyomásra voltak osztva. Gyomron és Maglódon a szántókat nem házhely szerint, hanem földesuraik községbeli részbirtoka alapján mérték ki, így a teleknagyságok jelentősen különböztek egymástól. A maglódi határában csak az egyik vető tudták kialakítani, a másikhoz vetőhöz tartozó földeket a Tuzberek pusztán mérték ki. Az egyes nyomásokban viszonylag kevés dűlő volt, így a szántók nem túlságosan elaprózottak, többnyire 8-14 darabban voltak. A Péteriben és Sápon élő jobbágyoknak volt a legkisebb kiterjedésű a telki állományuk, a két vetőre összesen 36-36 pm. Kókán és Sülyön 40MŰ pm, Ecseren 44 pm , Úriban 48 pm, Szecsőn 52 pm volt a telki szántók nagysága. (Wellmann I. 1967:184-216.) A térség településeinek elöljárói több faluban megemlítették, hogy a zsellérek kezén is van föld. Gyömrőn és Ecseren négy „gyalognak” volt mindenféle földből akkora részesedése, mint egy egész hellyel rendelkező telkes jobbágynak. Maglódon a zselléreknek a földesúrtól függően 2,5-5 pm nagyságú szántót használhattak. Ecseren egy-egy vetőben 3-3 darab, összesen 6-6 pm szántójuk volt, míg a kávai zsellérek mind a három nyomásban 3-3 pm nagyságú földet vethettek. Az 1771. évi rovásadó összeírás adatai alapján további megfigyeléseket tehetünk. (3. táblázat) Ha összehasonlítjuk az egy-egy településen összeírt telkes jobbágy háztartások számát azon háztartások számával, amelyek őszi és/vagy tavaszi gabonával rendelkeztek, akkor láthatjuk, hogy rendszerint ez utóbbi a nagyobb. (3. táblá493
