Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA zat 3. és 6. oszlop) Ez is jelzi azt, hogy a zsellér háztartások egy részének volt szántóföldje. (PML. CP II. 281. Kecskeméti járás) Ezt tapasztalhatjuk az említetteken kívül még Sápon, Mendén (itt lovuk, tehenük is volt), Gombán (nyolc zsellérnek legalább egy-egy pár ökre is volt) is. Ez utóbbi faluban az úrbéri perben is megemlítették, hogy a Mária Terézia-kori urbáriumban 174 hold földet, mint zsellérbirtokot jegyeztek fel. (PML. IV 165.a. 25. doboz) Az 1771. évi rovásadó összeírásban a háztartásokban összeírt gabonamennyiségek falvankénti összegéből következtetni tudunk az őszi- és tavaszi gabona vetésterületének egymáshoz viszonyított arányára is. (2. táblázat.) Ez az arány a három nyomásra osztott határú falvakban az 50-50%-ot közelíti, néhány esetben az őszi-, néhány esetben a tavaszi gabona többletével. A szintén három nyomásra osztott határú Bénye egy másik csoporthoz tartozónak tűnik. Ebben a csoportban az őszi gabona, mintegy két harmados túlsúlyát figyelhetjük meg. A csoport másik öt tagjának kétnyomásos a határa. A harmadik csoportban is az 50-50%-ot közelíti a két gabona aránya, de ezek határa is két nyomásra osztott. (PML. CP 281. Kecskeméti és Váci járás.) A régió falvaiban a háztatások nagy részének (68% - 97,3) volt őszi- és tavaszi gabonája. Közöttük az egy háztartásra átlagosan jutó mennyiség változó: 15,7-41,7 pm háztartásonként. Alacsony volt a háztartásonkénti átlag a nagyszámú helyben lakó kisbirtokos nemes falvaiban (Bénye, Maglód, Gomba), valamint az inkább szőlőművelő Kókán. Az egy háztartásra átlagosan jutó őszi gabona mennyisége a Grassal- kovich-uradalom falujában, Ecseren a legmagasabb. Magas volt még a mennyiség a három nyomásos határú falvak egy részében (Káva, Pánd, Mende) is. (3. táblázat) Rétek Pándnak, Sülynek, Maglódnak és Ecsernek nem voltak saját határában rétjei, az utóbbi a bérelt pusztán kaszált. Esztendőnként osztották a réteket a régió számos falujában: Bényén, Gombán, Ságon, Szecsőn és Kókán, valószínűleg Káván is. Egy-egy szekérnyi szénát kaszálhatott az egész helyes Káván, Mendén, Péteriben, Sápon és Kókán. Gyomron a földesúr részétől függött a széna mennyisége is, 1,5 — 4 szekér lehetett. Bényén 3-4, Gombán, Úriban, Szecsőn 4-4 szekér szénát kaszáltak. Ságon volt a legkiterjedtebb a rét, itt 6 szekér széna is jutott egy-egy gazdaságra. (Wellmann I. 1967:184-216.) b.l Irtásföldek A régió falvainak többsége már 1720-ban is létezett. Ekkor Úriban és Gombán jegyeztek fel irtásföldeket. Ezek irtásjellege azonban az úrbérrendezés idejére elenyészett. Ebben az időben már egyedül Sápon említettek irtványfóldeket, amelyekbe 0,5 pm kukoricát vetettek és amelyeket mindenki egyenlően bírt. Ez az irtások közösségi használatát, osztását feltételezi, így ezeket is régóta használhatták már. (Wellmann I. 1967:195.) c./ Nyomáson kívüli földek, kertek A régió néhány településének elöljárói csak a földesúri adózás felsorolásakor tettek említést arról, hogy bizonyos termények után is kell / nem kell. dézsmát (ötödöt, 494