Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA egész falu (Úri és Mende) és két falurész (Ság és Súly) volt a birtokában. De ők birtokolták Kecskemét egy részét is. Laczkovics Imre alispánnak Sülyben, Szent- mártonkátán, Kókán, Sápon, Prónay Lászlónak Kókán (és más régiókban: Tápió- mente, Cserhát) voltak birtokai. Beniczky Teréznek Kókán (és a szomszédban Szentmártonkátán), a Sőtér kisasszonyoknak Sápon, Sülyben (és Szentmárton- kátán) voltak részbirtokaik. Három faluban azonban kisbirtokos köznemesi családok éltek, többnyire helyben. Ezen nemzetségek egymásra is figyelve igyekeztek a lehető legnagyobb hasznot húzni részbirtokukból. Kávát négy család, Gombát tizenkét család, Maglódot tizenegy család birtokolta. A Fáy család különböző tagjainak birtokrészei voltak Káván, Bé- nyén, Gombán, Gyomron, Maglódon, a Puky család tagjainak Káván és Maglódon, a Ráday családnak Gombán és Gyomron. Ezen falvak helyzetét jól érzékelteti a kávai jobbágyoknak alább, az állattartás fejezetben idézett panasza. (Novák L. F. 2005. és l.a és b. táblázat.) A régió legtöbb falujának a határa a II. osztályba tartozott, kivéve a III. osztályú Súlyt és a IV osztályú Péterit. A régió tizenöt falujából hat szlovák, kilenc magyar anyanyelvű volt. A szlovák anyanyelvű falvak közül négy (Bénye, Ecser, Maglód, Sáp) a 18. század második évtizedében, egy falu (Mende) a harmadik-, egy pedig (Péteri) az ötödik évtizedben telepedett meg. Ecser és Sáp lakossága majdnem 100%-ban katolikus, Péteri és Bénye népessége ugyanilyen arányban evangélikus volt. Az evangélikusok mellett Maglódon kisebbségben (18%), Mendén többségben (64%) voltak a katolikusok. Káva nemzetiségi hovatartozása nem egyértelmű. A 18. század végi négy forrás (adatait közli Szaszkóné 1988) közül három magyarnak, egy magyarnak és szlávnak mondja. A megtelepedés idejéből (1725) is inkább szláv - szlovák voltára következtethetünk, a régióbeli magyar falvak mindegyike már a 17. század végén is létezett. Ezt vélekedésünket a felekezeti megoszlás is (56% katolikus, 44% evangélikus) alátámaszthatja. A kilenc magyar anyanyelvű falu közül kettő (Kóka és Gomba) túlélte a hódoltságot, népessége kontinuus volt, de a többi falu is már a 17. utolsó évtizedében létezett. Kóka, Ság, Szecső, Súly és Úri szinte 100%-ban katolikus volt, míg a reformátusok mellett a katolikusok kissebségben éltek Pándon (10%), Gombán (4,6%) és Gyomron (21%). (Őri P 2003:171.) A jobbágyság rétegződése kedvező, nyolcadtelkest sehol sem írtak össze. A negyed- és az egésztelkesek aránya a régió egészében 21- illetve 22% volt, míg a fél telkesek aránya elérte az 56%-ot. (Novák L. F. 2005. és l.a és b. táblázat.) Bényén, Sápon, Sülyben és Mendén nem voltak egész telkes jobbágyok. A telkek száma Kókán volt a legmagasabb (98), és ugyancsak itt írták össze legtöbb (168) jobbágy háztartást is. Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint a falvakban 1427 háztartás volt. Ennek mintegy 70%-a telkes, 23,2%-a pedig házas zsellér. A házatlan zsellérek aránya mintegy 3%-ot, az önállóan összeírt özvegyek aránya mintegy 4% -ot tett ki. A régióban a telkes jobbágy háztartások 80,6%-ban csak egy családmag volt található, mintegy 17%-ban két családmagot írtak össze. Ennél bonyolultabb háztartást összesen huszonhatot (2,6%) találhatunk a térségben. A térség többi falvához viszonyítva különösen magas volt a két- illetve háromcsaládos háztartások aránya 492
