Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) Az Udvari Kamarával kötött egyezmény szerint a vármegyében található egyházi birtokokat140 mentesítették a ius armorum megfizetésének kötelezettsége alól. Nem fizettek fegyverjogváltságot azok a fő- és közbirtokosok sem, akik a közelmúltban vásárolták vagy adományként kapták birtokaikat a vármegyében, mint neoacquisticumban, és magánúton megegyeztek az Udvari Kamarával és a királyi kincstárral. Mentesült a ius armorum lerovása alól Savoyai Jenő herceg, Guido Stahremberg gróf, Anton von Zinzendorf gróf, az Udvari Kamara tanácsosa, a Joseph Franz von Krapf báró, a kamara által elkobzott Paksy családi vagyon, több egyházi birtok,141 továbbá Hunyady László, a magyar kancellária titkára (1701-1718) és Koháry István is. Ez utóbbi birtokai (Máréháza, Akasztó, Vacs, Gyál puszták, Tápióság/Tápió Ságh falu) és a Wesselényi-féle részbirtok (Kecskemét területén) után kapott felmentést.142 Rajtuk kívül később a vármegye egyik új birtokosa, Johann Christoph von Vorstern fegyverjog-megváltási összegéből 200 forintot elengedtek.143 Az engedmények okai források hiányában nem ismeretesek, de a mentességet mind Hunyady, mind Koháry, mind pedig Vorstern esetében valószínűleg az udvarnak tett hű szolgálataik fejében kaphatták. Ugyancsak egyes udvar hű vármegyei embereknek, mint az ekkor szolgabírói tisztséget viselt és a bécsi tárgyalásokon a vármegyét képviselő egyik küldöttnek, Sőtér Tamásnak, azokért az erőfeszítéseiért, amelyeket fegyverjog-megváltás ügyében tett, a magisztrátus 150 forint (másfél évi fizetése) jutalmat utalt ki.144 A kamara feltételül kötötte ki, hogy a vármegyének névszerinti kimutatást kell küldeni arról: a birtokosok közül kik és mekkora összeget fizetnek meg a fegyverjogváltság címén. A szerződés második pontjában leszögezték, hogy a ius armorum alatt nem szabad ius fiscalét érteni, de „a fiscus jogainak felkutatását a királyi kamara mindenkor fenntartja” magának. Ennek megfelelően, amennyiben valamely birtokos a ius armorumot lerótta, még nem lett automatikusan a birtok jogos tulajdonosa, hanem csak azt követően, miután a birtok tulajdonjogát a fiskus is elismerte. Az egyezmény harmadik pontja viszont kimondta, hogy azok a birtokosok, akik ezennel a fegyverjogot megfizetik, nem űzhetők el a „feltételes birtokokról” (ex bonis hypotheticariis). Esetükben a „beiktatási összeggel a fegyverjogot már kiegyenlítettnek” tekintették. Azaz a birtokban történő végleges megerősítéskor a beiktatási összegen kívül már nem kellett a fegyverjog-váltságot is leróni. A fegyverjog-megváltási összegek befizetésének határidejéül a kamara 1702. december közepét tűzte ki.145 A fegyverjog-megváltási díj előteremtése végett kivetendő adó felosztása céljából az 1702. október 23-i közgyűlés bizottságot nevezett ki,146 az adó felosztásának kontrollálására pedig Bécsbe küldte Berkes Andrást és Suppán István vármegyei jegyzőt.147 Még mielőtt azonban hozzáfogtak volna a fegyveijog-megváltási összeg összegyűjtéséhez, a kalocsai érsek és a Berkes András bejelentette, amennyiben a 140 Ld. erről még: PmL, IVl-a/1. VII. k. 770. p. (1702. november 29-i közgyűlés.); Borosy, IV 213. p. 141 Ld. fent a 67. és 129. sz. jegyzetben idézett forrást és Borosy-Szabó, II. 125. p. 142 Vö. erről még: PmL, IVl-a/1. VII. 776. p. (1703. január 19-i közgyűlés.); Borosy, V 19. p. 143 PmL, IVl-a/1. VII. k. 777. p.; Borosy, V 20. p. 144 PmL, IVl-a/1. VII. k. 786. p. (1703. február 16-i közgyűlés.); Borosy, V 23. p. 145 Vö. erről még Mezősi K. \ i. m. 186. p. 146 PmL, IVl-a/1. VII. k. (1702. október 23-i közgyűlés.) 739. p.; Borosy, Ш 205. p. 147 PmL, IVl-a/1. VII. k. 777. p. (1703. január 19-i közgyűlés.); Borosy, V 20. p. 47
