Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOÓS ISTVÁN repartitio az egyházi javakat is érintené, tiltakoznak a kötelezettség teljesítése ellen. A vármegye, osztva az érsek és a prépost álláspontját, szintén tiltakozott. Az 1702. november 13-i közgyűlés határozatot hozott arról, hogy azt a birtokost, aki 15 napon belül nem teszi le a birtokára kirótt fegyverjog-megváltási összeget, az alispán annak mindenféle peres eljárás indítása nélkül lefoglalhatja a birtokait és átadhatja azoknak, akik leteszik a kívánt summát. Az utóbbiak azonban nem használhatják addig az így szerzett birtokokat, amíg az eredeti tulajdonosok meg nem váltják azokat. Végül a közgyűlés döntött a hatvani birtokosok ügyében is: nevezetesen a fegyverjog-megváltási summa megfizetésére kötelezte a jelenlegi birtokosokat; amennyiben pedig a birtok nem lesz az övék, a vármegyéhez fordulhatnak az összeg megtérítéséért. Egyúttal a hatvani birtokosoknak kötelezniük kellett magukat a fegyverjog-megváltási pénzek megfizetésére, hozzátéve, hogy amennyiben a birtokuk nem marad az övék, a vármegyéhez fordulhatnak a megfizetett összeg megtérítéséért. Ennek letételéről tanúsítványt (testimoniálist) kapnak a vármegyétől.148 A repartitiót úgy állapították meg, hogy a birtokosoknak minden lakott helyen jobbágytelkenként 6 forintot, a pusztatelkek után pedig 15 forint 45 dénárt kellett fizetni. Kikötötték egyúttal, amennyiben a hatvani uradalom birtokosait vagy az egyházi birtokokat mentesítenék a fizetség alól, úgy mind a felosztás összege, mind pedig kivetési aránya természetesen megváltozik. A repartitio összesen 277 lakott és lakatlan helységre, illetve tulajdonosaikra terjedt ki.149 A vármegyei rendek túlzónak és megalapozatlannak találták a kirótt summát, és sérelmezték az annak teljesítésére adott rövid határidőt. Sőt, többször is próbálkoztak azzal, hogy a fegyver-megváltási díjat az Udvari Kamara csökkentse. Eredménytelenül. Csak, néhány birtokosnak, így pl. Koháry Istvánnak sikerült elérnie, hogy a birtokai közé tartozó Úri falura elosztott redemptióból 200 forintot leszámítsanak.150 151 A vármegye magisztrátusa, mivel úgy látta, hogy a kitűzött határidőn belül sem a kivetést, még kevésbé a fegyverjog megváltási összegének beszedését nem lesz képest végrehajtani, kölcsönhöz folyamodott. Ezt a kölcsönt részint az említett Palm-testvérektől kívánta felvenni, részint pedig Kecskemét mezővárostól. A kecskemétiek hatezer rajnai forinttal segítettek. Az erről szóló kölcsönszerződést 1702. november 14-én írták alá olyan feltételek mellett, hogy a jelzett összeget a vármegye 60 napon belül köteles visszafizetni. Amennyiben ezt nem tenné meg, úgy a magisztrátus megbízza az első alispánt, hogy az olyan, a vármegye területén található birtokosok jószágait, melyek után rendkívüli adót kell fizetni, a maga mellé veendő szolgabíróval együtt minden peres eljárás nélkül foglalják le és azokat terhelő adók erejéig bocsássák a mezőváros használatára.161 148 PmL, rVl-a/1. VII. k. 749. p.; Borosy, IV 207-208. p. 149 PmL, rVl-a/1. VII. k. 751-764. p.; Borosy, IV 208-210. p. - A kivetés részletezését Id. a fegyveijog-megváltással kapcsolatos közölt iratok között. (II. 5. sz.) 150 PmL, IVl-a/1. VTI. k. 786. p. (1703. február 16-i közgyűlés.); Borosy, V 23. 151 Hornyik J: i. m. 244. p. (Ld. uo. a szerződést. 129. sz.) 448-449. p. - A vármegye nem tudta a kitűzött határidőre a kölcsönt visszafizetni. Ez csak majdnem két évtizeddel később, 1721-ben történt meg. - Ld. erről bővebben Hornyik J.\ i. m. III. k. 245-247. p. 48
