Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA alsónémedi gazdáknak még az 1870-es években is az egyik legfontosabb jövedelmük a széna eladás volt Pesten. (Galgóczy K. 1877: 348.) Ezen táj néhány falujában még létező gyakorlat volt az évenkénti nyilas osztás: Alsónémedin négy nyilast említettek az elöljárók. Bugyin évenként osztották a réteket, a négy rétnyilasból egyet Sáriban is. Dabason is esztendőnként mutatták ki a földesurak a jobbágyok rétjeit, habár ez nem a földközösség, inkább a lehetséges földesúri önkény jele volt. Az egyébként is bőségben lévő réteket a jobbágyok, ha tehették, foglalásokkal gyarapították. Ennek módját ismertette Csermák István esküdt, törvénybíró Sáriban, az 1840. márc. 18-án tett tanú vallomásában. A kérdésre - hogyan jött létre a rét és szántóbeli fölösleg - elmondta, hogy „ahol turjány mellett feküdtek a rétjeik, ezek száraz években kiszáradván, a lakosok a rétjeikhez foglalták, belőlük a legjobb kaszálók lettek”, „ha a legelő némely pontokon a marha fekvés által megjavíttatott, azt sok lakos, kinek rétjéhez közel esett később kaszálójához elfoglalta” (PML. IV 165.a. 55. doboz) bj Irtásföldek A régió falvaiban nem voltak irtások. c.l Nyomáson kívüli földek, kertek A régió legtöbb településének elöljárói csak a földesúri adózás felsorolásakor tettek említést arról, hogy bizonyos termények után is kell dézsmát (ötödöt, hetedet, kilencedet), vagy dézsmamegváltást fizetniük. Ezek között számos olyan volt, amelyet nyomásokon kívüli földekben, kertekben termesztettek. (Dömsöd bírái még így sem szóltak ilyen terményekről Ennek oka az lehetett, hogy a földesúri járadékokat pénzben váltották meg.) Az adózás kapcsán minden faluban megemlítették a kukorica után fizetendő járadékot (vagy annak elengedését, esetleg sajátos módját). Harasztiban és Bugyin kukoricás kerteket említettek. Az ócsai úrbéri perben a földesurak ügyvédje azt állította, hogy 1785-ben azért kellett az ócsai határt újból rendbe szedni, mert „a jobbágyok nemcsak a szükséges művelést, trágyázást mulasztották el, hanem, a földet annyira soványító kukorica termesztés által a homokosságra hajlandó határnak egy nevezetes részét haszonvehetetlenné tették.” (PML. IV 165.a 42. doboz) A jobágyokkal szemben említett vád - minden valószínű túlzása ellenére - azt a lehetőséget is felveti, hogy Ocsán az ugarban termesztették a kukoricát. Alsóné- mediről is azt írta Vályi András, hogy „földje kukorica termeléssel soványíttatik” (Vályi A. 11.672.) Egy bugyi jobbágy 1800-ban a vármegyénél tett panaszt a földesúrnő ellen, mert egy mérő nagyságú árpa földjét lekaszáltatta, amelyen egy jó ökrös szekérnyi árpa termett. A föld az urbárium behozatalakor kenderföldnek adódott, s a jobbágy azon időtől fogva békességesen bírta. A tanúként kihallgatott bírák és esküdtek a vizsgálóbiztosnak elmondták, hogy azon dűlőben nekik is vannak kukoricaföldjeik, amint a panaszos is eddig kukoricával vetette azt a földjét. Ezen földek bé- kességes birtokában az urbárium előtt való időtől fogva vannak. (PML. IV3.C.4. 803/1800.) Kender termesztés is volt minden faluban. Dabason, Ocsán 1 pm, Alsó454
