Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... némedin, Sáriban és Gyónón 2 pm nagyságú kenderfóldekről tudunk. A többi faluban nem ismerjük a kenderföldek kiterjedését. Elmaradhatatlanok voltak a káposzta földek is, habár Dabon és Soroksáron nem említenek ilyeneket. A káposztás kert különösen fontos volt a paraszti gazdaságok számára Bugyin. Ez derül ki az 1809-ben tartott úriszéki perből. Ez idő tájban a Bugyi falu határban lévő birtokaikat a földesurak; megosztották egymás között. Jobbágyai földjét is ki-ki a neki jutott birtokrészből akarta kiméretni. A földek, telkek, kertek megcserélését a jobbágyok ellenezték, érveik között fontos szerepjutott a káposztás kerteknek. Elmondták, hogy régtől fogva sok javítást tettek ezekben, sokan akár 1000 szekér homokot és trágyát is hordtak kertjükbe, míg mások nem. így a cserével könnyen elveszhet befektetett munkájuk és pénzük (PML. IV 165.a. 14. doboz). A kerti vetemények között említették Ocsán és Sáriban a tököt is. A természeti környezet által biztosított kedvező lehetőségek között említették gyümölcsös kertjeiket a Kis-Duna partján lévő települések (Soroksár kivételével) Dabtól Harasztiig. Ezek a kertek a Duna szigeteiben voltak, a taksonyiak még béreltek is erre a célra szigetet. A dömsödiek gyümölcstermő fákkal teli szép szigetét emelte ki Vályi András (Vályi A. I. 518.) Bérelt puszták, majorsági földek használata A térségben az úrbérrendezés idején a puszták száma és kiterjedése jóval nagyobb volt a népes falvakénál (Wellmann 1967:38). Többségüket a földesurak majorsági földként hasznosították, alig néhány falunak lehetett bérelt pusztája. Sári Mán- telek, Bugyi Délegyháza pusztát bírta. Mindkét falu számára nagyon fontos volt a pusztahasználat, hiszen a szántóik egyik nyomása nem a község, hanem a puszta határában volt. Hasonló volt a helyzet Soroksáron is. A mezőváros határában két „incorporált” puszta volt - Szent Dienes és Kerekegyháza - amelyek határában telki szántóik voltak a soroksáriaknak. Ezen kívül még Gubacsot (a mai Pesterzsébet) Péterit és Szentlőrincet is bérelték. Az ócsaiaknak Pakony pusztán volt a gulyajárásuk. (Novák L. E 2006.) Állattartás aj Igás- és vonóállat ellátottság Az 1771. évi rovásadó összeírás alapján a 4. táblázatban összegeztük a háztartásokban összeírt igás ökör és vonó állat (igás ökör és hámos ló együtt) mennyiségét. Az adatokból láthatjuk, hogy csupán négy településen - Taksony, Soroksár, Dabas és Gyón - volt minden telkes jobbágynak jármos ökre, Taksonyban és Soroksáron átlagosan majdnem mindegyiknek két pár, a másik két faluban pedig egy-egy pár. A többi faluban nemegyszer lényegesen alatta maradt a jármos ökörrel rendelkező háztartások száma a telkes jobbágy háztartások számának. Négy faluban - Dabon, Dömsödön, Harasztiban és Bugyin még vonóállat sem volt minden telkes gazdaságban. (Igaz, Dabon és Dömsödön csak telkesek voltak, és Bugyin is 90% a telke455
