Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... jobbágytelek. Dabon viszont az egész helyesnek volt három nyomásban összesen 22 pm földje. (A tabella szerint a legnagyobb telekhányad 5/8). A soroksári németeknek is csak 24 pm szántójuk volt a három nyomásban. A Duna menti másik két német falunak a szántói 45^15 pm vetést fogadtak be. Ocsán, Beleznay földesúr részén az egész telkes jobbágynak 60 pm volt a szántója, míg a többi földesúr kezén lévő jobbágyok ennél jóval kisebb, mindössze 36 pm nagyságú földet hasznáhattak. Alsónémedi, Bugyi, Dömsöd jobbágyai 64-, 65-, illetve 68 pm-ős szántókkal rendelkeztek. (Novák L. F. 2006) A térség településeinek elöljárói nem szóltak arról, hogy falujukban, mezővárosukban van-e a zsellérek kezén föld. Erre a kérdésre az 1771. évi rovásadó összeírásból kaphatunk választ. (Adatai a 3. táblázatban) Az összeírás szerint két településen - Dömsöd és vele szomszédos Dab - nem voltak házas zsellérek. (Dömsöd és Dab a solti járásban volt. Elképzelhető, hogy az összeírok - ebben a járásban kialakult gyakorlatnak megfelelően - itt másként értelmezték a zsellér fogalmat, mint más járásokban. Ennek következménye lehet, hogy Dab úrbéri tabellájában mégis feljegyeztek zselléreket. Novák L. F. 2005.) Az említett két településen kívül szinte minden faluban majdnem azonos a gabonával rendelkező háztartások száma a telkes jobbágyként összeírt háztartások számával. Tehát a telkeseken kívül még esetleg csak néhány özvegy (ezek lehettek telkes jobbágyok, illetve özvegyeik is) és zsellérháztartás rendelkezhetett gabonával. A régióban - eltérően Pest-Pilis-Solt vármegye más tájaitól - nem volt gyakorlat a zsellérek számára - bármilyen kis területű szántó - juttatása. Soroksáron pedig gabonát írtak össze a háztartások 99%-ban, pedig csak mintegy 25% volt a telkesek aránya, itt tehát szinte minden zsellérnek volt gabonája is. (PML. CP II. 281. Kecskeméti és Solti járás.) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint (adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze) a régió településeinek többségében mintegy fele-fele arányban írtak össze őszi és tavaszi gabonát a háztartásokban. Ettől jelentősen eltért négy település. Dömsödön pontosan kétharmad egyharmad (66% 33%) volt az őszi-tavaszi aránya. Gyónón sem volt nagy az eltérés (69%-31%) ettől az aránytól. Dabason az arány fordított volt (35% őszi - 65% tavaszi). Sáriban viszont minimális mennyiségben írtak össze a háztartásokban tavaszi gabonát (97% őszi - 3% tavaszi). Rétek A Duna völgyének ez a Pesttől délre eső része mély fekvésű, kisebb állóvizekkel, turjánokkal borított táj. Ez megmutatkozott a települések rétgazdálkodásában is. A vármegye más régióihoz viszonyítva itt bőségesnek mondható a rétek mennyisége. Igaz, minőségük itt is csak 3. osztályú volt, sarjút nem kaszálhattak rajtuk. Dömsödön a szénatermés 3 szekérnyi volt, ez tájon a legkevesebb, ezt is elvihette a Duna áradása. A soroksáriak határa szűk volt, ezért itt csak 4 szekér széna jutott egy gazdának. A gyóni határ száraz és homokos volt, a fű későn nőtt meg, a közbirtokos földesuraknak is volt gazdaságuk, ezért a jobbágyoknak csak 4 szekér szénájuk volt. Dabon hat szekér, Dabason hét-nyolc szekér, Ocsán több földesúr részén szintén hét szekér, Harasztin nyolc szekér széna jutott egy-egy egész helyes jobbágy gazdának. Bugyin és Sáriban, valamint Ocsán a Beleznay uraság részén tíz-tíz szekér szénát gyűjthettek, Alsónémedin és Taksonyban tizenkettőt is. Az 453
