Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA A térség falvainak többsége szerződés szerint teljesítette földesúri szolgáltatásait. A több közbirtokos kezén lévő falvakban előfordult, hogy többféle módon, szerződéssel, szokás, vagy éppen urbárium szerint adóztak a különböző birtokosok jobbágyai. A régió tizenkét települése közül kettő - Dab és Dömsöd - átvészelte a hódoltságot. Lakosságuk magyar, vallásuk protestáns - református. További háromban még a 17. század utolsó évtizedeiben megtelepedett magyar népesség élt: Alsónémedin és Ocsán mintegy kétharmados református többségű, Peregen szinte kizárólag katolikus. Bugyi és Gyón magyar lakossága a 18. század negyedik évtizedében telepedett meg, mintegy háromnegyed részük protestáns; Bugyin református, Gyónón evangélikus. Dabas néhány családból álló magyar jobbágysága a 18. század közepén költözött új lakóhelyére, háromnegyed részük katolikus volt. Két német falu - Haraszti és Taksony - a 18. század elején, a harmadik, mezőváros Soroksár a század közepén települt. Mindannyian katolikusok voltak. Az egy szlovák falu - Sári - katolikus népessége még a 17. század utolsó évtizedében telepedett meg a vidéken. (Őri E 2003:167.) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint a régió tizenkét településén összesen 1676 háztartás élt, amelynek mintegy 69%-a telkesjobbágy volt. A házas zsellér háztartások 22,5%-át, az önállóan összeírt házatlan zsellér háztartások 6,6%-át tettek ki az összesnek. Igen alacsony, 2,1% volt az önállóan összeírt özvegy háztartások aránya. A térségben a háztartások 89%-a egy családmagból álló háztartásban élt, két családmag volt a háztartások 11%-ban. Ennél bonyolultabb háztartás típust az összeírás alapján nem lehet feltételezni. Földművelés aj Határhasználat: Szántók A legkésőbben betelepült magyar faluban, Dabason, amelyeknek határa IV osztályú volt a nyomásos határhasználat még nem honosodott meg. Ennek oka az volt, hogy az úrbérrendezés idején a földesurak még nem jelölték ki az úrbéres szántókat, így az úrbéresek mindig azokat a földeket vetették, amelyeket a fóldesurak engedtek nekik. Az 18. század negyedik évtizedében benépesedett Gyón jobbágysága két nyomásos határhasználati rendet követett. Ugyancsak két nyomásos volt a határa a régió egyetlen szlovák lakosságú falvának, Sárinak. A régió összes többi településén három nyomásra (a nyomás szó mellett használták még az ugarszer, mező, vető kifejezéseket is) osztották a szántóföldeket. Sajátos, hogy a Laffert családnak a régióban volt két faluja egymástól eltérő határhasználattal élt: a szlovák Sáriban két nyomás, a német Harasztiban három nyomás volt. A legkisebb kiterjedésű szántói a dabasi (16 pm) és gyóni jobbágyoknak voltak. Gyónón a jobbágyok eltérő nagyságú szántót művelhettek a négy földesúr részén (14-22 pm). A Sáriban élő jobbágyok szántója is kis terjedelmű, 12-12 pm mind az egyik, mind a másik nyomásban, igaz hogy kétharmad volt a legnagyobb 452
