Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOÓS ISTVÁN azt a követek megállapították, hogy a vármegyét a fegyverjog megváltásának követeléseivel az Udvari Kamara képviseletében Savoyai Jenő herceg, Guido Stahrem- berg gróf, a bécsi Haditanács elnöke, továbbá Anton von Zinzendorf gróf, udvari kamarai tanácsos még inkább megterhelték.129 Tudatták a magisztrátussal, hogy az Udvari Kamara fegyverjog megváltásának megfizetése alól mentesítette részben a vármegye területén birtokokkal rendelkező egyházi birtokosokat, nevezetesen a kalocsai érsekséget, a váci püspökséget, az egri és a váradi káptalanokat, a bécsi skót (bencés) szerzetesrendet, a Nyulak-szigeti és a pozsonyi klarissza apácákat, valamint a pálos és jezsuita rendet, részben pedig néhány mágnás családot és köznemest, így pl. Miskey Istvánt, Kajaly Andrást.130 A követek felhívták a vármegyei magisztrátus figyelmét arra is, hogy a kamara nehezményezte: a fő- és köznemesek jószágai számos esetben nem egyetlen birtoktestben vannak. Ugyanis a kamara álláspontja szerint előfordul, hogy a birtokosok jószágaikat némelykor teljesen, némelykor csupán félig kivették a birtoktestből. Tették ezt pedig birtokátruházás nélkül. Ennek az lett a következménye, hogy a birtokok jelentős többsége már csak praediumokból, azaz pusztákból áll. A küldöttek a továbbiakban utaltak arra, hogy a kamarával folytatandó tárgyalások során szeretnék elkerülni a birtokok előzetes kamarai becslését és összeírását, különös tekintettel arra, hogy az ebben az ügyben kiküldendő biztosok napidíja, ami a vármegyét terhelné, hosszabb távon igen magas lenne. Ráadásul a napidíj összegét előzetesen le kellene tenni az Udvari Kamara pénztárában. Ne- deczky és Sőtér szerint a vármegyének össze kellene számláltatni a lakott és puszta helységeket. A számlálás viszonylag elviselhető mérvű költségeit a fiskusnak kellene befizetni. Amennyiben a praediumok és az elhagyott települések száma igen magas lenne, és ha azok öröklött földek lennének, úgy azokat 200-300 forintért el lehetne adni, illetve meg lehetne vásárolni. így pl. javasolták, hogy adják el a sziget (Csepel-sziget?) menti praediumokat Puchaimb és Prunner (Prainer) grófnőknek, mégpedig olyan áron, mely arányban áll a nemesek követeléseivel és a fegyverjog megváltásával. A követek úgy látták, hogy a királyi jövedelmek ügyében a fiskusnak kizárólag a az ország törvényei szerint, és nem erőszakosan, szabad eljárni. Ha pedig valamelyik birtokos család jószágait a fegyveijog megfizetése után a saját maga számára visszaváltja, a fiskus köteles legyen megállapítani: a fegyverjog-megváltás díját lerótták. Ha pedig a ius armorum értelmében az illető birtokos az ilyen jószágot nem kívánja megtartani, a fegyverjog megváltási összeget egy másik vevő tegye le helyette. Nedeczky és Sőtér végül arra kérték a vármegyét, hogy végezze el a falvak és a puszták összeírását és azt minél előbb küldjék meg nekik, hogy az Udvari Kamarával az egyezményt a kitűzött határidőig meg tudják kötni.131 A küldöttek a fenti beszédtervezetben már tárgyalásaik eredményeit is összegezték. Ezek szerint a vármegye birtokosainak, éppen a fent említett újabb terhelések miatt, nem 20, hanem már 30 ezer rajnai forintot kell fegyverjog-megváltás címén fizetni, mégpedig nyolc hét leforgása alatt. A követek mindent megtettek annak érdekében, hogy az Udvari Kamara a ius armorum címén követelt adót az 129 Vö. erről még fent a 67. sz. jegyzetben idézett kútfőt. 130 Kajaly mentességéről ld.: PmL, IVl-a/1. VII. 662. p. (1702. február 8-9-i közgyűlés.); Bomsy, IV179. p. 131 PmL, IVl-d. (1701. No. 6.) Borosy-Szabó, II. 126-127. p. 44
