Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) eredetileg tervezett 20 ezer forintban állapítsa meg. Az ügyben érintett udvari hatóságokat megpróbálták „lekenyerezni”, azaz különböző összegek juttatásával és más módon maguknak, illetve a vármegyének megnyerni.132 A jelzett összeg kifizetése fejében szerették volna elérni, hogy a vármegye, mely a török időkben is hűséget és engedelmességet tanúsított az uralkodó és udvara iránt, maradjon meg összes mentességeiben és előjogaiban, különös tekintettel a magszakadások megállapítására és kivizsgálására. Amennyiben pedig a jövőben a vármegye területén királyi javadalmakat találnának, azokra a vármegye birtokosai elővételi jogot nyerhessenek. Ha pedig az ilyen királyi javaknak az árát nem tudnák, vagy nem akarnák a birtokosok megfizetni, ne űzhessék ki őket ezekből a javadalmakból mindaddig, amíg azok megszerzéséért az árat meg nem fizetik. Ezt úgy kell érteni, hogy az olyan jószágokhoz, melyek birtoklásához másoknak is törvényes jussa van, és amennyiben ők peres úton az illető javak tulajdonjogát megszerzik, csak úgy juthatnak, ha előzetesen kifizetik a fegyverjog-megváltási díjat és a kiadási költségeket. Ez érvényes legyen a zálogbirtokokra is, melyekért a zálogot egy bizonyos összeg formájában kell letenni. A fiskust tájékoztatni kell azokról a birtokosokról, akik nem hajlandók fizetni. A követek végül pedig szeretnének biztosítékokat arra nézve, hogy részint a fiskus nem háborgassa a birtokosokat újabb követeléseivel, részint pedig a földesurak az ország alkotmánya és törvényei, valamint a vármegyék szokásai szerint gyakorolhassák jogaikat jobbágyaikkal szemben.133 A vármegye 1702. június 22-i közgyűlésén a magisztrátus, jóllehet a követek és az udvar közötti tárgyalások még nem zárultak le, bejelentette, hogy a fegyverjog megváltása fejében bizonyos összegeket kíván összegyűjteni. Ennek azonban a váci püspök és a váci káptalan nevében Berkes András prépost ellentmondott. Ti. az egyházi javakra nem vethető ki a fegyverjog-megváltási díj.134 Időközben visszatért Bécsből a vármegye egyik követe, Sőtér Tamás.135 A másik követ, Nedeczky levélben közölte a ius armorum megváltásának feltételeit a közgyűléssel. Ebben részint újra ismertette a tárgyalás eredményeit, részint újabb, az Udvari Kamara által szabott feltételeket közölte a vármegyével. Ezek az alábbiak: az olyan helységek, melyek a falvak és puszták adójegyzékében nincsenek feltüntetve, más helységekhez irányított összeggel kötelesek a ius armorumot megváltani; az egyházi 132 A vármegye számára készített kimutatás szerint az udvari kancellárnak 200, a Neoacquistica Commissio elnökének, Karl Gottlieb von Aichpichl (Aichpigl) bárónak 430, Baráthy Jánosnak 100, Meskó Adómnak 200, Meskó diákjának 4, „újabb audienciát szerző” inasának pedig 1 forint 14 dénárt, az Udvari Kamara elnökének, Gotthart Heinrich von Salburg (Salaburg) szolgálatában álló titkára számára 8 rénes forint 60 dénárt, Georg Anton von Ferschnernek (Fersner), az Udvari Kamara alelnökének 200, diákjának 4 rénes forintot adtak. A Meskó részére foglalt szekérért 1 arany 70 dénárt, egy inasnak pedig 1 forint 14 dénárt. Johann Franz von Olbernt (Ulbern), az Udvari Kamara tanácsosát eleinte nem tudták „megvenni”. Amikor 100 forintot ajánlottak fel számára, nagyon megsértődött. Ot-hat héttel később Sőtér Tamás már 200 forintot vitt neki, de ezt sem fogadta el. Helyette inkább azt javasolta, hogy vegyenek számára a nevezett összegért abrakot és vigyék Magyarországra. Sőtér szerint magyarországi szekereken „hozván Bécsbe, úgy szekerekkel vitettem 111 forint árát, kit föl is mérette őnagysága, nyolcvanegy forint árát pedig eddig is, minthogy jó akarómra bisztam, fel is vitette Pozsony vármegyéből Pusztafödémesről”. További költségeket tettek ki egy bizonyos Gallya úrnak Kismartonba küldése (10 forint), a Sőtér Tamás által felvett összeg (441 forint) és a két követ számára 1702. május 26. október 22-ig kifizetett napidíj (750 ft.) Ld. ezt: PmL, IVl-d. 1702. No. 7.; Borosy-Szabó, II. 137-138. p. 133 PmL, IVl-d. 1702. No. 1.; Borosy-Szabó, II. 127-128. p. 134 PmL, IVl-a/1. VII. k. 707. p. (1702. augusztus 16-i közgyűlés.); Borosy, IV 192. p. 135 PmL, rVl-a/1. VII. k. 713. p. (1702. július 18-i közgyűlés.); Borosy, IV 197. p. 45
