Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) Nedeczky és Sőtér egy kérvényt fogalmaztak meg, melyben amellett, hogy tiltakoztak a nemesi birtokok összeírása és elfoglalása ellen, továbbá megpróbálták megcáfolni az udvarnak és az Udvari Kamarának azt az állítását, hogy Pest-Pilis- Solt vármegye újszerzeményi területnek tekintendő,124 kifejtették véleményüket a fegyverjog-váltság szerintük jogtalan követeléséről is. Többek között arra hivatkoztak, hogy I. Lipót 1690. május 16-án Laxenburgban kiadott rendeletében elengedte a töröknek fizetett tizedet, kilencedet és más adót (ius Turcicum).125 Mivel pedig ezeket a török által birtokolt területeken fizették meg, melyek sohasem tartoztak a koronához, nem követelhetik meg a török adókat neoacquisticához tartozó birtokok után. Azért is érthetetlen számukra a ius armorum megfizetésének kötelezettsége, mivel II. Mátyás király és elődeinek uralkodása alatt több helységet (pl. Nyitrát, Győrt, Füleket) visszafoglaltak a töröktől, de senki nem emlékszik a neoacquisticára, vagy arra, hogy a fegyverrel visszaszerzett területeken fekvő jószágok birtokosainak ilyen szokatlan adót, azaz fegyver)og-váltságot kellett volna fizetni.126 A követek egy levelet is vittek magukkal, melyben 12 pontban foglalták össze azokat részben a fent idézett kérvényben megfogalmazott, részben újabb érveiket, melyekben a fegyverjog-váltság alóli mentességért folyamodtak. Többek között megemlítették, hogy a vármegye mindig hűen szolgálta az uralkodót és udvarát, ingyen munkákat teljesített részint munkásokkal, részint pénzfizetéssel. Utaltak továbbá arra, hogy a felszabadító háborúk során saját költségükön felderítőket küldtek szét több helyre. Felhívták emellett a kamara figyelmét arra is, hogy a föl- desurak gazdasági helyzetének, jövedelmi viszonyainak romlása mind-mind a mostoha török idők következményei. A vármegye nehéz helyzetét ezenkívül részint a természeti csapások, részint pedig azok a jelentős károk is tetézték, amelyeket Buda két ostroma (1684, 1686) során és után a lakosság elszenvedett. Jelezték, hogy a vármegye ott volt Szolnok ostromakor is, és a császári-királyi sereget pénzzel és különböző természetbeni szolgáltatásokkal segítette. A követeknek a fentieken kívül utasításba adták azt, hogy a Heves és Külső-Szolnok vármegyékkel vitás falvak és puszták neveit keressék ki Pozsonyban a Királyi Könyvekben. Végül a magisztrátus intézkedett arról is, hogy amint a követek visszatérnek, a fegyver- váltság alól mentesültek kivételével a birtokosok gyűljenek össze.127 A vármegye 1702. június 6-i közgyűlése úgy határozott, hogy a Bécsben tartózkodó követeknek írják meg: a vármegye által a fegyverjog megváltásáért fizetendő összeg - a főpapok és a főurak hatvani uradalomban összeírt javainak kivételével - nem lehet több 20 ezer forintnál.128 A Bécsben tárgyaló követek, illetve meghatalmazottak igyekeztek a vármegye határozatát az Udvari Kamarával folytatott tárgyalások során érvényesíteni. Ez azonban - mint az egy Nedeczky és Sőtér által 1702. június 20-án készített, a vármegyéhez intézendő beszédtervezetből kiderül, nem sikerült elérni. Sőt, amint 124 Ld. erről fent bővebben a Bevezetés I. részében. 125 Az uralkodói pátenst Pest-Pilis-Solt vármegye 1690. június 26-i közgyűlésén hirdették ki. Ld.: PmL, rVl-a/1. V k. 183-184. p.; Borosy, III. 91. p. 126 Ld. fent a 67. sz. jegyzetben idézett forrást. 127 PmL, IVl-a/1. VII. k. 694-696. p. (1702. május 18-i közgyűlés.); Borosy, IV 187. p. 128 PmL, IVl-a/1. VII. k. 701. p. (1702. június 6-i közgyűlés.); Borosy, IV 189. p. 43
