Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA egy-egy telkes háztartásra. Az is igaz, hogy ezekben a falvakban a zselléreknek egyáltalán nincs gabonájuk, sem őszi, sem tavaszi. Az egy háztartásra átlagosan jutó gabonamennyiség a sziget déli részén található falvakban, Makádon és Lóréven, valamint az uradalmi központ mezővárosban, Ráckevén a legalacsonyabb. (3. táblázat, PML. CE II. 281. Pilisi járás) Rétek Minden faluban találhatók rétek, de az egy-egy telekre jutó szénamennyiség meglehetősen eltérő a falvak között. Újfaluban és Csápén 2 szekér széna, Csepelen, Lóréven és Ráckevén 3 szekér szénát, Becsén, Szentmártonban és Tökölön négy szekér szénát; Szentmiklóson hat szekér szénát takarhat az egésztelkes gazdaság. A makádi rétek a legkiterjedtebbek, nyolc szekér szénát is kaszálhat rajtuk a gazda. Ráckeve esetében tudhatjuk, hogy a réteket a szántókhoz hasonlóan kötél számra osztották az igásállattal rendelkezőknek, ahány kötél szántója volt, annyi kötél rétet kapott. Egy kötél rét egy szekér szénát termett. Tökölön pedig azt mondják el az elöljárók, hogy az irtások és a pénzen vett kaszálók miatt nagy a rendetlenség, azaz a kaszáló birtoklás nem aránylik a szántóbirtokhoz. Ha a telkekhez arányosítanák, akkor négy szekérnyi lenne az egész telkes kaszálója. b.l Irtásföldek A Csepel-szigeti települések közül egyedül Tökölön említenek irtásokat a kaszálók egyenetlen mennyiségéről szólva. Valószínűleg irtásokról szóltak a lóréviek is, amikor azt nyilatkozták, hogy mindenkinek van még csere (cserjés erdőcskéje - K.Gy.) a víz mellett, de ezt jobbára kukorica alá fordították. c.l Nyomáson kívüli földek, kertek Nyomáson kívüli földekről, kertekről a kilenc kérdőpontra adott válaszokban csak közvetve, az adózás felsorolásában tesznek említést a községi elöljárók. így tudjuk azt, hogy Csepelen, Lóréven és Szentmiklóson káposzta- és kendertizedet adtak, Lóréven ezen kívül fokhagyma- és babtized is volt. Egyedül Szentmiklóson említették a tizedköteles termények között a kukoricát is. Ebből arra gondolhatnánk, hogy a szigeti falvak közül csak itt termesztették. Egy 1785. évi tanúvallatás azonban mást bizonyít. Tizennyolc Ráckevéról Tassra, Dömsödre, Dabra, Lacházára, Szabadszállásra, Bugyiba, Adonyba, illetve Kápolnásnyékre elszármazott tanút kérdeztek meg arról, hogy fizették-e a ráckeveiek természetben az „apró dézs- mát”. A tanúk mindegyike kukorica földről nyilatkozott. Egyikük, aki 1769-ben az uradalom katonája volt, azt állította, hogy a „város határán lévő kukoricákat nem dézsmálták.” (PML.IV3.C.4. 883/1796.) így tehát nem zárható ki, hogy a többi faluban azért nem tesznek említést kukoricatizedről, mert azt pénzen váltották meg. Vályi András a szigetbecseiek és a lóréviek zöldség-, valamint a tököliek káposztatermelését emelte ki. (Vályi A. I. 151., II. 537. és III. 523.) A kilenc falu közül hatnak a bírája említi a gazdálkodásra nézve kedvező körülmények között, hogy a helybéli gazdák gyümölcsös kertekkel rendelkeznek. Többen azt is mondják, hogy ezek a kertek a Duna szigeteiben vannak. Csepelnek 432
