Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... pl. a Háros szigeten voltak a gyümölcsösei. (Vályi A. III. 151.) A dunai szigetek hasznait az uradalomnak 1795-ben Ráckevével kötött szerződéséből ismerhetjük meg. Az uradalom örökös árendába adta a városnak „a maga szigeteit, Somlyóit, Becseit, Angyalit két zátonnyal együtt, amelyek az Angyali sziget mellett feküsz- nek, úgy a városon alól található két zátonyt minden haszonvételével.” Mérnöki felmérés alapján 1000 négyszögöles holdanként a jobbágyok a következő feltételekkel bírhatták: az erdős szigetek holdja után évi 40 xr-t, a kaszálóknak és szilvásoknak holdja után évi 36 xr-t kell fizetniük esztendőnként. A zátonyokból kevesebb hasznot vehetni, ezek holdja 30 xr, addig, míg haszonvételes erdőre nem növekednek. A szigeteket, zátonyokat - azaz az ottani kerteket - az uraság tisztjének hírével (tudtával) szabad adni-venni. A szerződést városi tisztségviselők közül a „szigetbíró” és a „szigetgazda” is aláírta. (PML. IV3.C.4. 787/1795.) A szigeteken termett gyümölcsből 23 üstben főztek pálinkát. (PML CR 281. Pilisi járás) Bérelt puszták, majorsági földek használata A csepeli jobbágyok bérelték azokat a községük határában levő majorsági földeket, amelyet korábban a szigetbeli jobbágyok robotban szántottak. Szigetszentmiklós- nak és Tökölnek is bérelt pusztája volt a Kis-Duna bal partján. Hasznosításuk módját nem ismerjük. Mindkét falu saját komppal, díjfizetés nélkül járhatott a pusztájára, valószínűleg a heverőjószágot legeltették itt. Ráckevének több, a város határához kapcsolt pusztája volt a szigeten kívül a Kis-Duna bal partján. Ezek a következők: Bálványos, másként Kapufa, Izra, másként Skoronovetz, Hügye és Szúnyog puszta fele. Állattartás A „kilenc pontra” adott válaszokban kevés utalás történik az állattartással kapcsolatos kérdésekre, nem szólnak arról sem, hogy elegendő-e állataik számára a legelő. Más források azonban a legelő szűkös voltáról tudósítalak. A Szigetújfalu ellen az uradalom ügyvédje által 1843-ban indított úrbéri rendezési perben hangzott el érvként a község részéről, hogy „a legelő homokos volta miatt a községnek a határos uradalmi erdőkben a legeltetés - vaj adás mellett - megengedtetett” (PML. IV 165.a. 64. doboz) Lórév ellen ugyancsak 1843-ban kezdeményezte az uradalmi ügyvéd az úrbéri rendbeszedési pert. Ebből a 19. század első felének viszonyait ismerhetjük meg, amely valószínűleg nem sokban különbözhetett a fél évszázaddal korábbitól. A lóréviek a perben azt állítják, hogy már az urbárium szerint is legeltethettek az erdőben, aminek oka az is, hogy a legelő szűk, kevés. 1843-ban a Duna már háromszor elöntötte. A lóréviek ekkor már a szántó egy részét is legelőnek fordították. (PML. IV 165.a 38 .doboz) A csepeli legelő is valószínűleg szűk lehetett. Ugyanis az uradalomnak 800 birkéje legelt a határban, a birkásnak és szolgájának pedig majdnem ugyanannyi, amelyek a „a határokat nagyon kirágja és a jobbágyság marháit a legelő mezőről kiszorítja” (Novák L.F. 2006.) 433
