Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... ci tehenészet számára, és az elvett szántót utóbb a promontoriaknak (Budafok) adták. A csepeliek nem jelentették ki, de valószínű hogy az egyik nyomás a szigetben, a másik a túlparton volt. A szigetszentmiklósiak két vetőre 25 db földet használtak, amelynek befogadóképessége egész telkenként 142,5 pm volt. A tököliek szántóföldje hasonló nagyságú. A 33 db szántóba 140 pm vetést tehettek. Csépen még a tökölinél is elaprózódottabbak voltak a parcellák: a 48 pm szántó 40 darabban. A többi faluban 13-25 parcellára tagolták a szántókat. Kapacitásuk a tökö- linek mintegy harmadát tette ki. Szigetújfaluban és Szigetszentmártonban 32-32 pm, Lóréven 37,5 pm, Becsén 40,5 pm, míg Makádon 48 pm nagyságú volt. A kilenc kérdőpontra adott válasz szerint Ráckeve határhasználata sajátos: A város elöljárói állították, a határt soha nem osztották fel telkekre. Az igás és vonó marhákkal rendelkező gazdák számára szántókat és réteket osztottak - azaz meghatározott időnként az állatállomány mennyiségével arányosítva valószínűleg újraosztották ezeket. Az osztás kötél számra történt - egy kötél föld szélessége 12 öl (mintegy 22 m), hossza megegyezett a dűlő szélességével. Az elöljárók azt állították, hogy egy kötél földbe 2 pm gabonát vethettek, azaz egy kötél egy holddal volt egyenlő.19 A legnagyobb gazdának három kötélnyi, azaz 6 pm földje volt. (Egyes falvakban a házas zsellérek is rendelkeztek ekkora szántóval.) A sziget magyar falvaiban, Szentmiklóson, Makádon, valamint Lóréven nagyjából azonos, mintegy fele-fele arányban rendelkeztek őszi-, illetve tavaszi gabonával, így feltételezhetjük, hogy a vetésterület is ilyen módon oszlott meg. A német lakosságú falvakban Szentmártonban, Becsén, Csépen, Újfaluban valamint Ráckevén háromnegyed - egynegyed, illetve négyötöd - egyötöd volt ez az arány. Csepelen és Tökölön pedig kétharmad - egyharmad volt az őszi -, illetve a tavaszi gabona aránya. (2. táblázat) 1788-ban a szigetcsépi jobbágyok a szántó használat rendjét az alábbi módon ismertették: ezen határban egy holdba 2,25 pm őszit, árpát és zabot pedig 2,5 pm-t vetnek. A jobb földek minden 3 évben, a gyengébbek minden második évben „uga- roltatnak”, azaz vetetlenek maradnak. Vannak olyanok is, amelyeket 6 évben csak egyszer használhatnak. A jobb földekbe kétszer búzát vetnek, amelynek kétharmad része tiszta búza, egyharmad része rozs, a többibe csupán rozsot. A határ 14 szakaszra van felosztva. (PML. IV 165.a. 15. doboz) A kilenc pontra adott válasz alapján fentebb részletezett, igen eltérő teleknagyságok megmutatkoznak a gabonával rendelkező háztartásokra átlagosan jutó gabona mennyiségben is - csak nem úgy, ahogy várnánk. Az egyik legkisebb kiterjedésű telki állomány Szigetszentmártonban figyelhető meg, mégis itt a legmagasabb az egy háztartásra átlagosan jutó őszi gabona mennyisége, meghaladja a 122 pm-t. Ezzel szemben a legnagyobb területű telki szántóval rendelkező református magyar lakosságú Szentmiklós és katolikus délszláv Tököl gazdaságainak átlagosan csak mintegy 41-41 pm őszi gabonája volt. Igaz a tököliek azt is elmondták a kérdőpontokra adott válaszaikban, hogy egyik-másik földjük a belévetett magot sem adja vissza. Általában azt tapasztalhatjuk, hogy a Csepel-szigeten a német falvakban volt a legkevesebb háztartás, de ezekben jutott a legtöbb kenyérgabona 19 Lásd a 13. jegyzetet, illetve Silingi János vallomását. Bogdán 1. 1990:290. oldalon közölt adatainak tanulsága, hogy a kötél - hold araányát az általa akkor ismert adatok alapján nem becsülhetjük. 431
