Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOOS ISTVÁN során igyekezett szinte minden esetben az Udvari Kamara és a Királyi Fiskus érdekeit érvényre juttattni, s ezzel egyidejűleg a földbirtokosok jogos vagy vélt sérelmeit figyelmen kívül hagyta. Különösen így történt ez visegrádi, a bujáki és a hatvani domíniumok területén fekvő magánbirtokok tulajdonjogának ügyeiben lefolytatott vizsgálatok során. 2. A ius armorum kivetése a vármegyére A birtokok jogi igazolása mellett súlyos teherként nehezedett a fő- és köznemesi birtokos társadalomra a birtokaik után megkövetelt fegyverjog-váltság fizetése. A bécsi kormányzat 1690-től kezdve kiadott rendeletéiben többször megfogalmazta azt az igényét, hogy a visszahódított területekről minél nagyobb jövedelmet szerezzen. Ennek megvalósítása érdekében kötötte ki azt is, hogy a régi birtokosok csak abban az esetben kaphatják vissza birtokaikat, ha megfizetik a fegyverjog- váltság (ius armorum) címen kivetett összeget, amely a birtokok értékének mintegy 10%-a volt.121 Az Udvari Kamara ez utóbbi kiszabásában nagy pénzügyi jövedelmi forrást látott. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy e reményeiben erősen csalatkoznia kellett.122 A birtokos köznemesség túlnyomó többsége, mely a hódoltsági területen kívül élt, a törököket kiűző háború nehéz körülményei közepette éppen hogy csak létfenntartását tudta biztosítani. Azt is többnyire úgy, hogy a török uralom alatt álló területeken fekvő birtokait részint zálogba bocsátotta, vagy hiteleket vett fel. A felhalmozott hitelek miatt azonban arra sem volt pénze, hogy a zálogba adott birtokot/birtokokat kiváltsa, nem hogy a birtokigazoláshoz szükséges váltságdíj magas összegét előteremtse. Ezért azután csak igen kevesen akadtak olyanok, akik képesek voltak a fegyverjog-váltság megfizetésére. A nemesség egyébként is sérelmesnek és törvénytelennek tartotta a kincstárnak az eljárását. Mivel a régi birtokosok közül az országban alig több tucatnyian jelentkeztek birtokaik megváltására (Pest-Pilis-Solt vármegyében a források tanúsága szerint mindössze 7 birtokos), az Udvari Kamara arra kényszerült, hogy a vármegye kezelésébe adta a fegyverjog-váltság beszedését, illetve a birtokmegváltásokat, mégpedig oly módon, hogy az egy összegben fizesse meg a vármegye területén található birtokok váltságdíját. Az egyházi birtokosok közül a katolikusok viszont mentességet kaptak a „redemptio iuris armorum” megfizetése alól. Az aulikus főnemesség és az állami hivatalokat viselők pedig több kedvezményben részesültek, hogy birtokaikat visszaszerezzék.123 A kincstár az 1702. végéig visszafoglalt vármegyékre fegyver)og-megváltás címén egyre nagyobb összegeket rótt ki, melynek befizetésére meglehetősen rövid határidőt adott. Pest-Pilis-Solt vármegye rendjei előbb megpróbáltak a kötelezettség teljesítése alól kibújni. Ennek érdekében Nedeczky Sándort és Sőtér Tamást, mint a vármegye meghatalmazott követeit Bécsbe küldték az Udvari Kamarához. 121 Mezősi Károly: A fegyveijog megváltása a töröktől visszafoglalt területen. In: Századok, 76 (1942) 1-2. sz. 179-196. p. Vö. erről még: Marczali H.: i. m. 1. p.; R. Várkonyi, 1970. 25. p. 122 R. Várkonyi, 1970. 25. p. 123 R. Várkonyi, 1970. 25. p. 42
