Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA lyásolhatta, korlátozhatta a paraszti állattartást. Erről számolnak be a budakeszi- ek, akiknek határát budaörsi „árendás birkés járta birkéivel” és hogy megszabaduljanak tőle, inkább kifizették az uradalomnak azt az összeget, amit a birkéstől kapott legelőbér fejében. Az állatok megnevezése - birke - jelzi, hogy a 18. századi juhászati fajtaváltásban milyen jelentős szerepük volt az uradalmi juhász bérlőknek. (PML. CP II. 281. pilisi járás, Novák L. E 2006.) Szőlőművelés A kilenc kérdőpontra adott válaszokban egy falu, Nagykovácsi kivételével (itt nem „építhetnek” szőlőt, mert nem lesz jó - állították a bírák) mindenhol a falu javát szolgáló tételek között említették a szőlőhegyeket. (A rovásadó összeírásban feljegyzett borok a nagykovácsiak extraneus szőlőbirtokán teremhettek. Az 1856-ban kezdődött úrbéri perben tett tanúvallomások szerint a nagykovácsiaknak Szent- iványon, Jenőn és Telkiben voltak szőleik. PML. IV 165.a 41. doboz) Budakeszi szőlői is a szomszéd pusztán terültek el. Két faluban, Budakeszin és Hidegkúton azonban azt is megemlítik, hogy hegyeikben savanyú borok teremnek. Pomáz, Csobánka, Borosjenő, Üröm és Solymár azonban nagy szőlőhegyekkel rendelkezett, jó minőségű, eladható borokat termelt. Pomázon tizenegy gazdaságnak volt 100 akónyi mennyiséget meghaladó bora, összesen 1422 akó. Ez a falu összes termésének negyed része. A pomáziak, borosjenőiek boraikat a Dunán járó kereskedő hajókra is eladhatták. Az 1771. évi összeírás 6. táblázatban összefoglalt adataiból azt láthatjuk, hogy a falvak többségében szinte az összes háztartásnak is volt szőleje. (Nagykovácsi kivételével, ahol még a telkesek sem mind rendelkeztek borral.) A szőlőbirtokos háztartásokra átlagosan jutó bormennyiség is igen eltérő. Pomázon, Borosjenőn meghaladja a háztartásonként! harminc akót, Ürömön a negyvenet is. Budakeszin, Nagykovácsiban, Solymáron, Hidegkúton és Csobánkán azonban mindössze 11-15 akó körül mozog. Egyébként ezekben a falvakban a legalacsonyabb a szőlőbirtokkal rendelkező háztartások aránya. A leszüretelt, összetört szőlőből folytatott lényerés préseléssel történő módjára utalhat, hogy a nagy kiterjedésű szőlőhegyek ellenére kevés pálinka főző üstöt írtak össze. Az üstök számát (16 db) tekintve kiemelkedik Pomáz, azonban itt nem a szőlő törköly jelentette az alapanyagot, hanem a helységben található szilváskertek gyümölcse is. Mint korábban már említettük, 1772-ben irtásfóldben létesített szilváskert cserélt gazdát Pomázon. A pálinkafőzés, mint gazdasági tevékenység jelentőségét mutatja, hogy a Vattay birtokok - Pomáz, Kalász és Csobánka - lakói 1803-ban panasszal fordultak a vármegyéhez, mert a földesúr megvonta tőlük a pálinkafőzési engedélyt. (PML. IV 3.C.4. 4. doboz) Az földrajzi környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában Az ökológia környezet gazdálkodást segítő szerepe leginkább a szőlőtermesztésre alkalmas földek létében nyilvánult meg. Hét település emelte ezt ki válaszában. A földrajzi környezet által nyújtott lehetőségek közé tartoznik az erdők is, amelyek416
