Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... ben tűzre való száraz fát, szükség esetén épület- és szerszámfát többnyire ingyen gyűjthettek. Megkaphatták a „gyalogok” - zsellérek robotmunkájával kivágatott fák gallyait, a botfát. Néhány község határában sajátos lehetőséget is rejtett a földrajzi környezet: Csobánka határában meszet lehetett égetni, amelyhez ingyen adta a föl- desúr a fát, csak a regálé megváltása fejében kellett fizetni a kemencék nagysága szerint egy forintot, egy tallért, vagy két forintot. Az uraság a szénégetést is megengedte hasonló összegért. (Vályi A. I. 429.) A borosjenőiek határában kőbánya volt, amelynek többféle hasznát vették: egyesek a köveit faragták, mások a faragott köveket Pestre, Budára, Szentendrére fuvarozták, a kőből házaikat, kerítéseiket, pincéiket építhették. Az ürömiek kőbányájuk hasznát csak az ingyen építőanyagban látták. A dikális összeírásban minkét faluban összeírtak egy - egy kőfejtőt (lapicida). A környezeti hasznok között előkelő helyen szerepelt a forgalmi helyzet. A nyolc falu közül öt - Csobánka, Borosjenő, Üröm, Solymár, Hidegkút - emelte ki azt, hogy Buda közelsége kedvező piaci helyzetet teremtett számukra terményeik értékesítésére. A csobánkaiak Szentendrére is piacoztak. Kizárt dolog, hogy a többi három község ne élt volna a Buda közelsége miatti kedvező piaci helyzettel. A nagykovácsiak pl. fát árusítottak Budán. Inkább arról lehet szó, hogy más előnyöket tartottak fontosabbnak. A pomáziak jó búzatermő földjeiket, és szilváskertjeiket emelték ki. A hidegkútiak számára Buda közelsége nemcsak a hetipiaci értékesítés lehetőségét jelentette: a budai gazdák trágyát vásároltak tőlük szőleikbe, szüretkor pedig a leszedett szőlőt fuvarozták a feldolgozás, préselés helyére, lakóházukba. (Novák L. F. 2006.) A régió hat községében írtak össze több-kevesebb méhkast. Solymáron és Borosjenőn nem voltak méheik a gazdáknak. A legtöbb méhet Pomázon (22 kas) és Ürömön (18 kas) találták az összeírok. Néhány tehetős jobbágy gazdasága 1771-ben Nagykovácsi: Joannes Hesz 1 14/32 telek: 1 személy, 6 ökör, 4 ló, 5 tehén, 0 növendék marha, 0 növendékló, 0 juh, 75 pm őszi gabona, 77 pm tavaszi gabona, 25 akó bor Solymár: Petrus Karabancsi 23/32 telek: 1 személy, 2 ökör, 4 ló 2 tehén, 2 növendék marha, 0 növendék ló, 0 juh, 74 pm őszi gabona, 60pm tavaszi gabona, 30 akó bor Mathias Feldhofer (a tabellában nincs): 1 személy, 4 ökör, 3 ló, 3 tehén, 1 növendék marha, 1 növendék ló, 0 juh, 69 pm őszi gabona, 66 pm tavaszi gabona 60 akó bor Csobánka: Sosity Stefan (a tabellában nincs): 6 személy, 10 ökör, 4 ló, 4 tehén, 4 növendék marha, 2 növendék ló, 165 juh, 225 pm őszi gabona, 75 pm tavaszi gabona 90 akó bor 417
