Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA degkúton 60-40% volt az őszi-tavaszi aránya, a két, szerbek is lakta faluban azonban az őszi gabona jelentős túlsúlya figyelhető meg. Ez utóbbihoz hasonló a helyzet a Szentendrei-sziget és a Duna-part menti településeken is. (PML. CE II. 281. Pilisi járás) Fentebb már említettük, hogy a Budai-hegység falvainak egy részében a számos zsellérháztartás is művelhetett néhány pm-s szántót. Ezt igazolja, hogy az 1771. évi rovásadó összeírás 3. táblázatban foglalt adatai szerint ezeken a településeken a gabonával rendelkező háztartások aránya rendszerint jelentősen meghaladja a telkes jobbágy háztartások arányát. Ezekben a háztartásokban az egy háztartásra jutó átlag meglehetősen magas, az őszi gabona esetében 26-34 pm között mozog. Csobánkán és Pomázon ugyan a kérdésekre adott válaszokban nem említenek földet bíró zselléreket, a táblázatból mégis az tűnik ki, hogy a gabonával rendelkezők többen vannak mint a telkesek (a 3., a 6. és a 8. oszlop adatai). Ennek magyarázatát az adhatja, hogy házhely utáni földeken kívül irtásaik is voltak, nemcsak a gazdáknak, hanem a zselléreknek is. Ezek nem tartoztak az úrbéri állományhoz, és nem jelentek meg a tabellában sem, mert, mint a csobánkaiak mondták, ezek után hetedet adtak. Ürömön a zsellér háztartások földet nem használtak, gabonát sem írtak össze háztartásukban. Féltelkesnél kisebb birtokú jobbágyot sem találunk a faluban. Valószínűleg ez magyarázza a régión belüli kiugróan magas egy háztartásra átlagosan jutó gabona mennyiséget. Budakeszin sem volt a zselléreknek sem földjük, sem gabonájuk, és a 65 gazda összesen 64 teleknyi szántóval rendelkezett. Az egy háztartásra átlagosan jutó gabona mennyiség még sem kiemelkedő, talán a mert a falu határát a IV osztályba sorolták. Rétek Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Budai-hegység falvainak határában kevés volt a kaszálórét. Hidegkúton, Borosjenőn nem kaszálhattak, szénát bár az uradalomnak nem volt majorsága a határban. Nagykovácsin mindenkinek a saját szántója végében volt egy kis darab rétje, amelyet ki-ki magának kaszált. Ezen kívül szántóikat is megkaszálták ugarolás előtt. Üröm határában sem volt majorság, a rét mégis oly kevés volt, hogy csak egy két kerekű taligára való szénát gyűjthettek. A többi faluban léteztek kaszálók, a feleletek adatai azonban nehezen értelmezhetők. A bírák nyilatkozata szerint Budakeszin a félhelyesek - ez alatt valószínűleg az 5/8-t kell értenünk - 2 szekér szénát gyűjthettek. Csobánkán a „fertályosok- nak” a kaszálója volt ekkora, azonban itt nem is voltak negyedtelkesek. A szóhasználat valószínűleg hibás volt, és fertályosnak a 4/8-dal, fél telekkel rendelkezőket kell értenünk. Solymáron az egészhelyesnek (itt 6/8 volt a legnagyobb telekhányad, ezen kívül 4/8-sok voltak) 5 szekér szénát termő rétje volt. Pomáz rétjei voltak a legnagyobbak, legbővebben termők. Itt a félhelyes négy szekér szénát kaszált. Egyedül Solymáron említették, hogy sarját is kaszálnak. A takarmány szűkössége a legelő szűkösségével együtt nagyban befolyásolta, nehezítette a jobbágyok gazdálkodását. A természeti adottságoktól-korlátoktól való függés csökkentését a termesztett takarmányok jelenthették. Pest-Pilis-Solt me412
