Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Azt az elvet sem lehet általánosítani azonban, hogy a vető nem egyenlő a nyomással, hanem minden egyes esetet összefüggéseiben kell vizsgálni - ha lehet. Erre inti a kutatót egy másik, a budakesziek által szerencsére részletesen elmondott gyakorlat. Ebben a faluban a földek arányosan el voltak osztva a gazdák között. Két vetőre őszi és tavaszi alá az egész helyesnek 16 hold (darab) földje volt. Az egyik vetőre mind őszit, mind tavaszit 24-24 pm-t vethet, a másik vetőre 24 pm őszit. Az egyik nyomásba tehát őszit és tavaszit, a másik nyomásba csak őszit vetettek. A vetőt a nyomás szinonimájaként használták Csobánkán is: a jobbágynak két vetőre volt tizennyolc hold (darab) földje. Egy-egy vetőre vetettek kilenc földet őszire és tavaszira. A pomázi határban is két vető volt, de az egyik calcaturának nagyobbik részét a szenei puszta határában alakították ki. Borosjenőn és Ürömben két - két nyomásra volt osztva a szántóföld. Ez utóbbi faluban az úrbérrendezést követően mérnökileg három nyomásra osztották a határt. (PML. IVl.h. 14. doboz) A telkes gazdák földjei 12-26 darabból álltak. (A darabot „hold”-ként embtik, valószínűleg az 5. kérdőpont - egy hold föld hány posonyi mérőre való - hatására. Ezt igazolja, hogy pl. Borosjenőn a zsellérek is használtak 1 hold földet, amely 0,5 pm nagyságú volt. Holott 2 pm tenne ki egy holdat, ha kifejezést területmérték jelentésében használják.) A kevésbé elaprózott földek Ürömön, a sok parcellából állók a pomázi határban voltak találhatók. A falvak többségében azonban 16-18 „holdra” tagolódtak a szántóföldek. Az egy-egy telekhez tartozó szántók vetőmag befogadó képessége, azaz területe változatos volt a régión belül. Ez részben a természeti adottságok következménye, részben azonban az egyes falvakban „egész helyként” meghatározott jobbágytelek nagyságától függött. Budakeszin például 72 pm volt a szántó. Úgy tűnik a legnagyobb az egész régióban. A tabellából azonban tudjuk, hogy itt negyvenkét 10/8 telek volt. A 8/8 nagyságú telekre átszámítva 57 pm lenne az egész telek szántója. Ürömön a legnagyobb telek 6/8, ennek 27 pm kapacitású a szántója volt, azaz a 8/8 telekhez 36 pm szántó tartozott volna. Ha a bírák vallomásaiban szereplő teleknagyságokat és az „egész helyes” háztartások számait megpróbáljuk összevetni az úrbéri tabellákban közölt adatokkal, legtöbbször megnyugtató eredmény nélkül maradunk. Ennek oka valószínűleg az, hogy a tabellákban az esetek többségében a rendeletnek megfelelő kategóriákat rögzítették, míg a kérdőpontokra adott válaszokban a létező helyi állapotokat adták vissza az elöljárók. A vizsgált térség falvai közül néhány településen a zsellérek is rendelkeztek földdel. Nem volt földje valamint az 1771. évi összeírásban gabonája sem a budakeszi, ürömi, csobánkai és pomázi zselléreknek. Hidegkút, Nagykovácsi, Solymár és Borosjenő zsellérei a kérdőpontokra adott válaszok alapján viszont rendelkeznek kisebb nagyobb földdel is. Nagykovácsiban ötvenkilenc zsellérnek kb. hét-hét pm földje, Solymáron tizenháromnak 2-2 pm, míg Hidegkúton némely zsellérnek 2,5 pm, Borosjenőn pedig 0,5 pm földje volt. Az 1771. évi összeírásban azonban ez utóbbi két falu zsellér háztartásában nem jegyeztek fel gabonát. A források ellentmondását talán az oldja fel, hogy borosjenői zsellérekről tudjuk, a 0,5 pm földjüket kukoricával ültették be, ez a növény pedig nem esett rovásadó alá. Öt faluban megközelítőleg azonos volt az őszi és a tavaszi gabona vetésterülete. Budakeszin, Nagykovácsin és Solymáron az őszi gabona aránya mintegy 10%-kal meghaladta a tavasziét. Ürömön és Borosjenőn hasonló, de fordított a helyzet. Hi411
