Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... aj Igás- és vonóállat ellátottság Az 1771. évi rovásadó összeírás alapján a 4. táblázatban összegeztük a háztartások igás ökör és vonó állat (igás ökör és hámos ló együtt) ellátottságát. Az adatokból látható, hogy a kisebb lakosságú német falvakban (Telki, Jenő, Torbágy, Perbál) szinte minden telkes háztartás rendelkezett igás ökörrel, igaz az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma meglehetősen alacsony volt. Hasonlóan alacsony az egy háztatásra jutó ökrök száma a nagyobb lélekszámú magyar lakosságú falvakban is. Itt azonban még a telkes háztartások nagy részében sincs igás ökör. Meglepően alacsony az igás ökörrel rendelkező háztartások aránya a mezőváros Zsám- békon, csak 14,3%-nak van ökre. Jelentősnek mondhatjuk azonban a lótartást. Számos településen az ökörrel és / vagy hámos lóval rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó lovak száma megközelíti, vagy meghaladja a hármat. Kiemelkedő az igás- és vonóállat tartás Perbálon, Torbágyon és Pátyon. A háztartásonkénti átlag mindhárom faluban, mindkét állatfajta esetében több mint három. Ez a lovaknak a paraszti gazdálkodásban betöltött nagyobb szerepét jelzi. bj A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió minden (telkes és zsellér) háztartására átlagosan valamivel több, mint egy fejős tehén jut. Ez az arány a német falvakban kevéssel jobb, mint a régió átlaga, a magyar falvakban kevéssel rosszabb. (5. táblázat) Növendékmarha, átlagosan minden második háztartásra jut. Jelentős a marhanevelés Tökön, ahol minden telkes háztartásra (a háztartások 80%-a) jut egy-egy fejős tehén és egy-egy növendék. A csikónevelés elhanyagolható. A régió juhtartásában is etnikumhoz köthető jelenségeket figyelhetünk meg: a német falvak gazdáinak nics juhuk. A magyar falvak juh- tartása sem jelentős. Kevés gazdaságban van juh, és az állomány gazdaságonkénti átlaga is alacsony. Ennek ellenére Tökön egy, Tinnyén két, Pátyon három juhász gondozta az állatokat. Uradalmi juhászt írtak össze Jenőn, Telkiben és Pátyon. Szőlőművelés A kilenc kérdőpontra adott válaszokban mindenhol a falu javát szolgáló tételek között említették a szőlőhegyeket. Ezekből a válaszokból azonban mind mennyiségi, mind minőségi különbségek is érzékelhetőek. Tinnye és Tök válasza semleges: vannak szőleik, boraikat eladható minőségűek. Bőven és valószínűleg megfelelő minőségű bort termő volt Torbágy szőlőhegye. A jenőiek borai is értékesíthetők voltak. „Vékonyan” termett a bor Perbál és Zsámbék szőlőhegyén, a telki hegyen pedig sok volt az extraneus - más településen lakó - szőlőbirtokos. Savanyú, más helyre ritkán eladható volt, csak a saját kocsmán fogyott el a biai bor. Ehhez hasonló volt Pátyon is, ezért alacsony volt az ára. A pátyi jobbágyok a bérleti díj emelésének mellőzését kérő, 1780-ban írt levelükben csekély jövedelmüket illusztrálandó az írták, „boraink oly becstelenek szoktak lenni”, hogy akójuk 1 ft-on, sokszor csak 75 xr-on kel. (PML. IV 165.a. 43. doboz) A régió minden falvában háztartások legnagyobb részében, több mint 80%-ban összeírtak bort, beleértve a zsellér háztartásokat is. (6. táblázat) Az 1771. évi rovásadó összeírás adatai igazolják a községek állításait. Perbálon és Zsámbékon valóban ala401
