Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Csaba 171 25,1 54,9 80,7 32,7 48,5 185 2,2 Szentkereszt 99 42,4 36,4 81,8 34,4 25,3 65 2,6 Szentivány 60 25,0 63,3 91,6 35,0 75,0 248 5,5 Szántó 126 40,5 50,8 95,2 70,6 85,7 540 5,5 Szentlászló 61 50,8 39,3 62,3 42,6 18,0 149 13,5 Vörösvár 146 76,0 17,8 91,1 80,8 88,3 2065 16,0 4J A Zsámbéki medence települései12 A Zsámbéki medencében a régió elnevezését adó mezőváros és nyolc falu volt található. A települések a korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt vármegye pilisi járásához tartoztak. A falvak feudális tulajdona több nagybirtokos család, nemesi közbirtokosság, a korona és egy egyházi birtokos között oszlott meg. A szlavniczai gróf Sándor család Bia és Torbágy felének birtokosa volt, ezen falvak másik felén élő úrbéresek a Farkas családnak adóztak. Páty fele az úrbérrendezés idején a Bosnyák családé volt. A falu másik fele Telkivel és Jenővel együtt a skót bencés apátság birtoka ekkor. A koronát képviselő Magyar Királyi Udvari Kamara Perbálnak, Töknek és Zsámbéknak volt a fóldesura. Tinnye urai pedig köznemesi családokból ( Miskey, Cséfalvay, ) kerültek ki. A jobbágytelkek és zsellérek számát tekintve a térség legnagyobb birtokosa a kamara volt, amelyet az apátság követett, a természetes magánszemélyek a harmadik helyre szorultak. Általában azt mondhatjuk, hogy a régió falvainak többsége viszonylag szerencsés helyzetben volt, mert a községhatár kevés feudális birtokos között oszlott meg. Kivételt jelentett Tinnye. A falu közbirtokosság általi tulajdonlásának a jobbágyságra nézve káros következményeit az állattartásról szóló leírásban ismertetjük. A kor szinte kizárólagos gazdasági tevékenységét, a mezőgazdasági termelést érintő természeti körülmények alapján megejtett osztályba sorolás kedvező földrajzi adottságokat jelez. Tinnye, Perbál, Jenő, Telki, Torbágy és Bia határa az első -, Tök, Páty és Zsámbék határa a második osztályba került. A kamarai birtokok úrbéres társadalmának tagoltsága változó képet mutatott. Perbálon a korabeli falusi társadalom két szélen elhelyezkedő, majdnem azonos nagyságú csoportok - egész teleknél nagyobb házhellyel rendelkező jobbágyok és házas zsellérek - éltek. Tökön a telkes jobbágyok tették ki a helyi közösség háromnegyedét, többségük azonban csekély telekhányadot birtokolt. A mezőváros, Zsámbék lakossága kétharmad részben mintegy fél telket birtokló jobbágyokból, egyharmad részben házas zsellérekből állt. Az úrbérrendezést megelőző időszakban szerződés alapján teljesítették földesúri szolgálataikat. A Telki bencés apátság falvai közül Jenőn egésztelkes jobbágyok és házas zsellérek éltek. Telki szinte teljes népességét 6/8 telkes jobbágyok tették ki, az apátság pátyi birtokrészén a többség féltelkes jobbágy volt. Jenőnek már korábban is urbáriuma volt, Pátyon és Telkiben „usus” - szokás - szerint szolgáltak. Telki és Jenő volt a régió két legkisebb települése. 12 Őri P. 2003/2 munkájában a 3. sorszám alatt a 163. oldalon. 393