Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Vörösváron az arány 50 - 50% körül van Vörösváron a tavaszi gabona több néhány százalékkal, a másik kettőben az őszi. (2. táblázat) A telkes jobbágy illetve házas zsellér háztartások gabonában való részesedését megvizsgálva láthatjuk (3. táblázat), hogy jóval több háztartásnak van őszi gabonája, mint a telkes háztartások száma. Ezt azt jelenti, hogy minden faluban volt kenyérgabonája a házas zsellérek egy részének is. Az összes háztartás közül két faluban több, mint 80%, három faluban több, mint 90% rendelkezik kenyérgabonával és csak egy faluban, Szentlászlón kevés, 60%-hoz közeli a kenyérgabonával rendelkezők aránya. Ugyanez nem mondható el a tavaszi gabonáról, Szentkereszten és Szentlászlón még a telkesek közül sem mindnek volt tavaszija. A gabonával rendelkező háztartások közül egy háztartásra átlagosan jutó gabona mennyisége két faluban magas (Szentlászló 24,7 pm őszi és 10,6 pm tavaszi, valamint Vörösvár 29,7 pm őszi és 37,8 pm tavaszi), a többi négyben meglehetősen alacsony, 6-13 pm közötti mennyiségekkel találkozhatunk. (PML. CE II. 281. Pilisi járás) Rétek A természeti körülmények mostohasága a takarmánygazdálkodást is hátrányosan érintette. Szentivánon egyáltalán nem volt rét. A szentlászlóiak is csak az erdei tisztásokon kaszálhattak szénát, a félhelyes gazda négy-öt szekérrel, ami nem volt kevés. A csabai úrbéresek közül a zsellérek hasonlóképpen csak az erdei tisztások fűtermésére számíthattak, míg a gazdák 3 szekérnyi szénát termő rétet kaszálhattak a határban. Szántón egy szekérnyi, Szentkereszten két szekérnyi széna volt a legnagyobb méretű gazdaságok téli takarmánya, míg Vörösváron a négy nyilason végzett munka három szekér szénát eredményezett. A nyilas elnevezés jelzi, hogy itt még valószínűleg rendszeres, évenkénti volt a rétek újraosztása. (Novak L.F. 2006.) Sarjút egyetlen faluban sem kaszálhattak. Ezt a részben a rétek partos és száraz voltával indokolták. Szántón azonban a kaszálás és hordás után a rétet azonnal legelőnek fordították a határ szűkössége, a legelő csekélysége miatt. b.l Irtásföldek A piliscsabaik és a legkésőbb települt szentivániak nem említenek irtásokat határukban, a másik négy faluban viszont nagy szerepet játszottak az ilyen földek. Vörösváron az úrbérrendezés idején az irtások már régiek lehettek. Erre utal az, hogy a földesúr ezeket 3 pm-s darabokban arányosan elosztotta az ötvenkét gazda között. Szántón, Szentkereszten és Szentlászlón a szerény kiterjedésű telki állományon kívül vannak az irtások, kinek-kinek annyi, amennyire iparkodott. Némelyeknek nagyobb az irtása, mint a telki állománya. 1774-ben összeírták a pilisi járás falvainak határában található irtásokat. Az általunk vizsgált területen három faluban jegyeztek fel ilyeneket. Szántón negyvenhét gazda 378 pozsonyi mérőre való irtást használt, egynek-egynek a nagysága eltérő volt, 2-22 pm között mozgott. Szentlászlón harminc gazdának volt 383,5 pm-s irtása, 2-35 pm közötti kiterjedésben. Szentkereszten csak 2/8 és 1/8 telkes jobbágyok voltak, de mindegyiknek volt irtása, 2-16 pm közötti terjedelemben, összesen 270,25 pm-re való. A tabellába Szántón összesen 55 telkest, Szentlászlón 385
