Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Bevezetés
KOCSIS GYULA AJ Dombvidék: 1./ Cserhát vidék, 2./ Gödöllői-dombság, 3./ Tápiósáp vidéke. B. / Galga- és Tápió-vidék: 1./ Cserhátalja, 2./ Tápiómente. C. / Duna-völgy: északi és déli falvai. D. / Duna-Tisza-közi homokhátság. Wellmann fentebb említett munkájának, forrásközlésének a paraszti vallomásokat elemző, értékelő bevezető tanulmányában csak egyes részletekben követte az általa kialakított regionális rendszerezést, valószínűleg annak eredményeként, hogy célkitűzése a paraszti sors, a paraszti gazdálkodás általánosítható vonásainak, tendenciáinak megragadása, elemzése lehetett. A Duna jobb partjának, a 18. századi megyei közigazgatási felosztás pilisi járásának úrbérrendezés-kori anyagát Wellmann Imre nem elemezte, nem közölte. Ennek a nagyobb térségnek a tájegységekre tagolását Faragó Tamás alakította ki, nem természet földrajzi - ökológiai megfontolások alapján, hanem a háztartás- és munkaszervezet működésének elemzése során.5 A két, különböző szempontok szerint kialakított regionális tagolást követte és foglalta egybe Őri Péternek a közelmúltban megjelent feldolgozása, amelyben a demográfiai viselkedés 18. századi mintáit elemzi.6 A regionális tagolás ezen tudományos /mondhatjuk tudománytörténeti jelentőségű/ előzményeihez a jelen dolgozat szerzője is alkalmazkodott a publikált paraszti vallomásokból és az úrbérrendezést követő 1771. évi rovásadó összeírás adataiból leszűrhető következtetések bemutatása során.7 Az egyes régiókon belül azonban törekedett arra is, hogy feudális birtoklás különböző típusú szereplői - állami szervezet, egyházi szervezet, nagybirtokos távollévő foldesúr, kisbirtokos helyben lakó földesúr - szerint is jelezze a paraszti gazdálkodást befolyásoló tényezőket. A jelen dolgozat szerzőjének nem volt könnyű dolga, mert nemcsak Wellmann Imre munkájának eredményeit kellett más összefüggésben feldolgoznia, bemutatnia, hanem azért is, mert az általa elemezendő forrást, az úrbéri tabellákat Novák László Ferenc a helytartótanácsi levéltárban őrzött anyag alapján a közelmúltban közölte és munkája bevezetőjében a demográfiai viszonyokra, birtokosokra, valamint a parasztságra vonatkozó megjegyzéseket is tett.8 Ugyancsak Novák László Ferenc volt az, aki - Wellmann Imre módszerétől eltérő elvek alapján - részben újraközölte a váci- és a kecskeméti járások falvainak kilenc kérdőpontra adott válaszait, illetve a közlést kiegészítette a solti és pilisi járás falvainak vála6 Faragó T. 1985. 6 Őri P. 2003/2. 7 Jelen dolgozat szerzője Faragó Tamás tagolását annyiban módosította, hogy Budakalászi a Budai-hegység falvai közül kiemelve, a Duna-parti települések közé sorolta. Wellmann Imre Tápiósáp vidéke tájegységét a feldolgozás során nem módosította, jóllehet megítélése szerint másfajta tagolás indokolt lenne. Ez a tagolás a Balla Antal 18. század végi térképén Kis Tápiónak nevezett vízfolyás és az ennek völgyében haladó országút vonalát követné. Ettől délre-délnyugatra a Gödöllői-dombság déli nyúlványai húzódnak, ez alkothatna egy elkülönülő tájat. Az ettől északra-északkeletre elhelyezkedő falvak - Sáp, Szecső, Kóka - a Tápió-vidék települései közé sorolhatók, a dombság nyugati lábánál fekvő Péteri pedig a Homokhátság települései közé. 8 Novák L. F. 2005. Itt nincs arra lehetőség, hogy a publikációval kapcsolatos értékelő észrevételeinket megfogalmazzuk. 362
