Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) ben a török hódítók sem akadályozták, sőt a foldesuraknak egyes javaik (pl. török malmok, melyek török várakhoz tartoztak) után a jobbágyok évi cenzust fizettek. A vármegye követei képviseletében minden alkalommal részt vett az országgyűléseken, a törvények hozásában, továbbá a királyok és királynék koronázásain. Ezen kívül mindenkor megfizette az adókat és jobbágyaival a királyi várak számára ingyenmunkákat teljesittetett. Mindez nem történhetett volna meg, ha a vármegye nem tartozott volna a korona joghatósága alá. A vármegye birtokosai a területén található jószágokat a török időkben is folyamatosan adták-vették, mint ahogy azt az ezekről szóló oklevelek, vallomások, tanúságtételek és privilégiális levelek is bizonyítják. Az összes javakat továbbá (kivéve a török székhelyeket), így a mezővárosokat, a falvakat és a pusztákat földesurak a török hódítás korában is folyamatosan birtokolták és jelenleg is bírják, s ezek után jobbágyaik jelentős hadiadót, porciókat fizetnek.67 Az Újszerzeményi Bizottságnál, illetve az Udvari Kamaránál figyelemre sem méltatták a levélben megfogalmazott panaszokat. Nem véletlenül. Hiszen az 1690 óta kibocsátott uralkodói rendeletek mind-mind egyértelműen a birtokosok és a vármegyék tudomására hozták, illetve ismételten megerősítették: a fegyverrel visszaszerzett területek kivétel nélkül újszerzeményieknek tekintendők és ennélfogva az azokon található birtokok a korona joghatósága alá tartoznak. Nedeczky és Sőtér mintegy figyelmen kívül hagyták a korábbi uralkodói pátenseket és az Udvari Kamarának ezek nyomán foganatosított intézkedéseit. Természetesen nem róható fel nekik, hogy a vármegye és a rendek, illetve a birtokos társadalom érdekeit próbálták védelmezni. De mint az a fenti kérvényből kitűnik, újabb hathatós és meggyőző érvekkel nem tudtak operálni. A Neoacquistica Commissio a Királyi Fiskus által lefolytatott alapos és körültekintő előzetes birtokjogi vizsgálatok, valamint a jogügyigazgató-helyettesek által szolgáltatott jogi érvek-ellenérvek ismeretében mindent megtett annak érdekében, hogy a szóban forgó birtokok tulajdonjogát ne lehessen igazolni, és így a birtokokat a kincstár számára lefoglalja, illetve lefoglaltassa. A Commissio e szándéka 1697 és 1701 között azonban csak részben járt sikerrel. Birtoklefoglalásokra a jelzett időszakban csupán tervek születtek (pl. a Vattay család jószágainak ügyében), tényeges elkobzásokra ekkor még nem került sor. Ebben jelentős szerepe volt a birtokosok folytonos tiltakozásainak, melyek során a Commissio és a jogügyigaz - gató-helyettes által alkalmazott módszerekkel és érvrendszerrel, azaz a magyar szokások és törvények pontos és szakszerű értelmezésével s magyarázatával próbálták meg védelmezni birtokaikat. A Neoacquistica Commissio és a kamarai hatóságok eljárása 1702. április 25. után sem változott. Sőt a kellő hatékonyság és eredmény érdekében jelentős erőket mozgósítottak az érintett birtokosokkal szemben. A Commissio április 25-től, illetve a hónap végétől (július 26-ig bezárólag)68 vitatta meg a határidőre vagy néhány nappal később beérkezett memorialékat és kérvényeket, amelyekben a birtokosok a régi birtokviszonyok visszaállításáért, az elkobzott vagy lefoglalt jószágok visszaadásáért és a már megkezdett bírósági végrehajtások leállításáért folyamod67 PmL, IVl-d. 1701. No. 5.; Borosy-Szabó, II. 121-122. p. 68 Ld. erről fent a 62. sz. jegyzetben idézett iratanyagot. 33
