Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOOS ISTVÁN tak. A birtokosok birtokjogaik és tulajdonuk védelmében szinte kivétel nélkül azzal érveltek, hogy birtokaikat a török uralom alatt is folyamatosan birtokolták, továbbá a hódoltság idején is megfizették a kincstárnak az adókat. Az érintett birtokosok többsége a Mohács utáni új birtokos fő- és köznemesség soraiból került ki, akik birtokaikat a 16. és 17. században szerezték, mégpedig elsősorban királyi adományozással (donatio regia), új adományozással (donatio nova), végül pedig nádori adományozással (donatio palatinalis). A birtokosoknak egy kisebb hányada pedig az 1690-es éveken, a fiskus jóváhagyása és előzetes ellenőrzése után, a Magyar Kamarától vagy valamelyik vármegyei birtokostól vásárolt magának jószágot. Akadtak közöttük olyanok is, akik birtokaikhoz zálogjog címén jutottak. Az első esetben a királyi adomány a „király személye és koronája iránt tanúsított hűség megjutalmazására” tett adomány volt.69 A második esetben olyan nemesi jószágokról volt szó, „amelyek az adományos birtokában vannak, de a tulajdonjogot bizonyító, megfelelő oklevél nélkül, avagy a birtokbavétel nem történt meg kellő formában”.70 Az új adománnyal ugyan a birtokosok biztosítani tudták magukat részint a fiskussal szemben, amely a Tripartitum szerint száz esztendőn belül elvehette tőlük birtokukat, illetve birtokaikat, részint pedig más birtokosokkal szemben, akik szintén adományt eszközölhettek ki és kaphattak az illető jószágokra.71 Új adományt kaphatott az illető birtokos nőága, vagy rokonsága, amennyiben a családban magszakadás volt kilátásban, vagy az be is következett. Ezzel a nőág tagjai jogot szerezhettek ugyan az öröklésre, „de nem lehetett új adomány kieszközlésével az öröklés eddigi rendjét megváltoztatni. A nőág ilyen módon nem birtokolhatott csak a fiágra tartozó jószágot”. Ugyanakkor a nőágat nem lehetett „új adomány címén addigi öröklési jogától megfosztani”.72 A másik gyakori birtokadományozási gyakorlat a nádori adományozás (donatio palatinalis) volt. A 15. század közepére, Hunyadi János kormányzóságának idejére visszavezetett adományozási jogot azonban meglehetősen korlátozták, amennyiben a nádor adományozási hatásköre csupán 32 jobbágytelek nagyságú jószágra terjedt ki, és nem volt megengedett, hogy a nagyobb birtokot ilyen adományozás végett több részre osszák fel.73 Mind ez előbbi, mind az utóbbi esetekben történt birtokadományokat a Királyi Fiskus a birtokjog vizsgálatakor igyekezett szinte minden esetben megkérdőjelezni, illetve kimutatni az adott adományozásoknak a tarthatatlanságát. A Neo- acquistica Commissio iratainak tanúsága szerint a kiváló képzettségű jogügyigaz - gató-helyettesek a nova donatióval és a donatio palatinalisszal kapcsolatos hatályos magyar törvényeket és a Tripartitumot alaposan ismerve nagy hatékonysággal és kellő szigorral rombolták le a birtokaikat és birtokjogaikat foggal-körömmel védelmező birtokosok szintén Werbőczy István Hármaskönyvé re és a magyarországi törvényekre hivatkozó érvrendszerét. A király és a Királyi Fiskus érdekeit képviselő jogügyigazgató-helyettesek birtokjogi vizsgálódásaik során - az iratok 69 Eckhart Ferenc-. Magyar alkotmány- és jogtörténet. (Szerk.: Mezey Barna.) Bp., 2000. 286. p. (Milleniumi Magyar Történelem. Historikusok.) 70 Uo. 291. p. 71 Uo. 72 Uo. 73 Uo. 287. p. Vö. minderről még Iványi Emma: Esterházy Pál közigazgatási tevékenysége, 1681-1713. Bp., 1991. 67-81. p. (Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet.) 34
