Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) Nemzetiségek és felekezetek a 18. század második felében Az újjátelepülések és a telepítések alakulását Pest-Pilis-Solt megyében is meghatározta a különböző nemzetiségek és felekezetek szerepe. A kontinuus települések lakossága protestáns magyar, mert az új hitet a török korban többen felvették. A helyben maradó vagy visszaköltöző lakosság ragaszkodott szülőföldjéhez, és újra birtokba vette a korábbi területeket akkor is, ha a természeti körülmények nem voltak ideálisak (például a solti járásban, az árvizektől veszélyeztetett Duna mentén). A szomszédos Nógrád megyéből származó szlovák betelepülők, akár spontán módon, akár szervezetten érkeztek, rendkívül rossz körülményeket hagytak ott előző lakóhelyükön, így elfogadták a kevésbé jó természeti adottságokat is. Mivel hegyes-dombos vidéken laktak, szívesebben telepedtek le dombvidéken, mint síkságon. Nagyobb részük evangélikus volt. Katolikus társaik is hasonló módon választottak új hazát maguknak, bár az ő esetükben betelepített, síkvidéki szlovák falvakkal is találkozunk (például Miske). A görögkeleti szerbek - a visszatérés reményében, mint láttuk - a pilisi járás Duna menti területit szállták meg, a katolikus illírek viszont a solti járás katolikusnak megmaradt településein próbáltak beilleszkedni. A megyébe került németeket - leszámítva a 17. század végi, politikai célú telepítéseket - általában a jobb adottságú vidékeken helyezték el, olykor olyan településeken is, ahol speciális gazdasági tevékenységre (például szőlőtermelés) lehetőség volt. Viszonylag jó körülmények közé kerültek a betelepített, katolikus magyarok is (például a váci járásban Kartal, Túra, Üllő stb.) helységekben. Mivel az állam az adót a lakosságtól gazdaságonként szedte - mint láttuk -, az országos és megyei összeírások nem a lakosság, hanem csak a családfők számát rögzítették. A 18. század közepétől készültek az egyházi adminisztráció számára a bevezetőben említett statisztikák, amelyek a lélekszámra vonatkoznak. Pest-Pilis-Solt megye vonatkozásában ezek közül a legfontosabbak a katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek népességi adatai. A megye váci és kecskeméti járása a váci püspök egyházi fennhatósága alatt állt, és itt volt a solti járásból Apostag és környéke is. A solti járás egyébként a kalocsai érsekséghez tartozott, míg a pilisi nagyobb része 1777-ig a veszprémi, ettől kezdve a székesfehérvári püspökség területe volt, néhány települést viszont (Békásmegyer, Budaörs, Szentendre, Óbuda, Budajenő, Visegrád és Tök) az esztergomi főegyházmegyéhez soroltak.49 A püspöki (érseki) levéltárakban őrzött és mikrofilmen Budapesten is kutatható egyházlátogatási jegyzőkönyvek népességi adatainak feldolgozása több külön tanulmányt igényelne. A felvételek nem egyidőben, különböző módon történtek,50 így sok a pontatlanság. Jelen keretek között először néhány példát éremes megnézni a solti járás, a kalocsai főegyházmegye területéről. Akasztó - 1738: 976, 762: 1054, 1783: 1465, 1791: 1292 lélek Bátya - 1734: 498 (felnőtt), 1762: 920, 1783: 731, 1791:1708, 1792: 2011 lélek 49 Az egyházigazgatási besorolásról ld. Magyarország történeti helységnévtára 1988.195-214. p. 50 Pl. külön megadják a kiskorúakat, külön a felnőtteket, másutt csak kerekítve a becsült népességet. II. József türelmi rendelete után rendszerint csak katolikusok szerepelnek. 293
