Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLARA Dusnok - 1734: 260 (felnőtt), 1738: 655, 1762: 878, 1783: 1176, 1791: 1421, 1798: 1527 lélek Fájsz - 1734: 350 (felnőtt), 1739: 648, 1762: 998, 1783: 1218, 1791: 1357, 1798: 1805 lélek Császártöltés - 1762: 254 (felnőtt), 1791: 797, 1798: 805 lélek.61 A felsorolt néhány példában az látszik, hogy viszonylag egyenletes fejlődés ment végbe a 18. század második felében ezekben a községekben. A lakosság nyelvét illetően az egyes települések között nagy eltérések látszanak annak ellenére, hogy adataink csak a katolikusok nyelvhasználatára vonatkoznak. Mint más egyházmegyékben, a kalocsai érsekségnek is az volt a törekvése, hogy a településekre a lakossággal kommunikálni tudó papok kerüljenek, ezért vizsgálták meg e kérdést. Katona István, az ismert író, aki főesperesként maga is végzett egyházlátogatásokat, 1800-ban megjelent munkájában feldolgozta a főegyházmegye és ezen belül a plébániák történetét. Kutatásai szerint a solti járásban 1761-ben nyolc magyar, két német és két illír plébánia volt. Dunaszentbenedeken, Fajszon csak magyarok, Kalocsán mellettük németek, Akasztón, Kecelen, Miskén szlovákok, Sükösdön illírek is éltek. Hajóson és Nádudvaron német, Dusnokon és Bátyán illír plébánia volt, utóbbi kevés magyar lakossággal.52 A jegyzőkönyvek nemzetiségre és felekezetre vonatkozó bejegyzései szerint a 18. század harmincas éveiben tapasztalható tarkaság a század végére tovább növekedett. Mindenütt megjelent a magyar népesség, és a protestáns településekre beköltöztek a katolikusok is: például Bogyiszlóra, Foktőre, Dunapatajra. Dunaszentbenedeken viszont - ahonnan, mint jeleztük - 1714-ben Úszódra telepítették a reformátusokat, újra volt a protestáns felekezet. Kecelen, Akasztón, Kiskőrösön, Soltvadkerten az evangélikus szlovákok mellett nőtt a katolikus magyarok száma. A 18. század végén Bátyán kívül Dusnokon és Sükösdön az illíreken kívül magyarok is éltek. A korábban tisztán magyar Dunapatajon 1761-ben szlovák lakosságot is találtak, a hajósi németek mellett 1783-tól jelent meg a magyar nemzetiség. A zömmel szlovák, kis részben magyar Miskén 1783-ban már illírek is éltek. Nádudvaron a 17. század végén rác lakosság is volt, akik visszaköltöztek hazájukba. A néptelenné vált pusztáit - mint jeleztük - az érsek német lakosokkal telepítette be, akik mellett egy ideig franciák (gallok) is voltak.53 A váci egyházmegyében 1777-1779-ből áll rendelkezésre egy viszonyáig teljes adatsor, amit hiányok esetén az 1781-1785-ben tartott vizitáció eredményeivel egészítettünk ki.64 8. sz. táblázat A kecskeméti és váci járás felekezeti adatai 1777-1779 (1781-1785)55 kát. euang. ref. görkel. zsidó nem kai. Kecskeméti járás Abony 2354 146 4467 9 51 Kalocsai Érseki Levéltár, egyházlátogatási jegyzőkönyvek 52 Katona 2003. 200. p. 63 Dóka 2004. 2004. 89-102.p. 54 Váci Püspöki Levéltár, Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 1777-1779, 1781-1785., MÓL mikrofilmek 23360-23363. doboz 55 Utóbbi kiegészítéseket kurzívval írjuk. 294
