Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLARA ségek is megfigyelhetők a települések életében. Az egyik a zsellérek számának erőteljes emelkedése, amit a növekedés hozott magával. A másik a be nem telepített puszták szerepének felértékelődése a mezőgazdasági termelés, a lakosság ellátása szempontjából. Megjelentek ott az első állandó lakosok, megindult a szállások, tanyák kialakulása is. Az eddig vizsgált időszak (1771-ig) még az úrbérrendezés előtti évtizedekre esik, arra az időszakra, amikor a birtokosok minél nagyobb jövedelmet szerettek volna a pusztákból kapni, és még kevésbé gondoltak azok majorsági hasznosítására. A növekvő lakosság több gabonával, élőállattal rendelkezett, és több, részben feldolgozott mezőgazdasági terméket is előállított (például bőrt, gyapjút, fonalat), mint amit helyben felhasználtak. A családok jó részének azonban nem volt mindig lehetősége arra, hogy a felesleget piacra vigye. A mindennapi élethez ugyanakkor szükség volt olyan cikkekre is, amelyek helyben - még a mezővárosokban sem - voltak elérhetők. Ezért megjelentek az egyes helységekben és pusztákon a görög, majd őket felváltó zsidó kereskedők, akik a piaci kapcsolatot biztosítani tudták. Utóbbiak helyzetét Mária Terézia úgy rendezte, hogy türelmi taksa befizetésével lehetővé tette számukra a letelepedést és vallásuk gyakorlását. * * * A megye lakossága természetes szaporodás útján a 18. század utolsó évtizedeiben is gyarapodott, de történtek újabb telepítések is. Példaként Grassalkovichok ilyen tevékenységét érdemes megemlíteni. A család a 18. század közepéig végrehajtott akcióiról már volt szó, amikor a családfő, Grassalkovich Antal főként a németek beköltözését tartotta előnyösnek. A 18. század közepén - az újonnan létesített Soroksárral együtt - 16 helysége volt a családnak, majd az 1790-es évekig még hatot telepítettek be: Újhartyánt, Örkényt, Kakucsot, Tatárszentgyörgyöt, Kartalt és Vecsést. Újhartyán alapítására 1764-ben került sor, ahová katolikus magyarok költöztek. 1771-ben Örkényen kettő, Kakucson egy család élt. Az első népszámlálásnál mindkettő Újhartyán pusztájaként szerepelt: Örkény 178, illetve Kakucs 325 lakossal.. Újhartyán pusztája volt Tatárszentgyörgy is, ahol az 1744-es dikális összeírás készítésekor 17 jobbágycsalád lakott. Később - mint láttuk - néptelenné vált, és 1771-ben már nem található. 1785-ben már 226 lakosa volt. Mindhárom puszta az 1790-es években lett önálló községgé. E települések nem a legkedvezőbb vidéken, a piacoktól, utaktól távol jöttek létre. Grassalkovich azonban arra törekedett, hogy itt is legyen lakosság az itteni területek és nem utolsó sorban saját birtokai megművelésére. Jelentéktelen puszta volt a Pest melletti Vecsés, 1785-ben mindössze 44 lakossal. Ide 1791-1792-ben német telepeseket hozott. Grassalkovich utolsó telepítése Pest-Pilis-Solt megyében a kedvező fekvésű Kartal volt, amely szintén jelentéktelen pusztából vált az 1790-es évek közepétől gyorsan fejlődő faluvá. Kartalra katolikus magyarok jöttek.48 48 Dóka 2001. 27-45. p. 292
