Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOOS ISTVÁN személyesen, vagy meghatalmazott útján kellett a Commissio előtt megjelenniük és bemutatni irataikat. A Bécsbe utazás és a császárvárosban a szállás költségei miatt általános volt az elégedetlenség az érintett birtokosok körében. A benyújtott memoriálék arról tanúskodnak, hogy a birtokosok többször nem kerültek az előre jelzett időpontban a Commissio elé, kénytelenek voltak hazatérni; majd egy újabb határidőre ismét Bécsbe utazni.41 Amennyiben pedig Bizottság mégis fogadta a birtokosokat, ők azért voltak kénytelenek voltak hosszú napokat saját költségükön a Habsburg Birodalom központjában várakozni, hogy visszakaphassák eredeti okmányaikat.42 A birtokosoknak minden valószínűség szerint meg kellett fizetni az iratokat a Com- missiónak beszolgáltató meghatalmazottak (pl. Kajaly András és Keczer György) utazási és bécsi szállásköltségeit is. 1702 tavaszán, midőn a hatvani és bujáki uradalmak területén birtokokkal rendelkező földesurakat birtokjogi-gazoló okmányaik bemutatására kötelezték, az érintett vármegyék (Pest-Pilis-Solt, Nógrád és Heves) foldesurai körében általános volt a felháborodás. Részint birtokaik tervezett törvénytelen lefoglalása, részint pedig az újabb sérelmes költségek miatt, melyek irataik benyújtásával jártak. Az uralkodóhoz intézett levelükben rámutattak arra, hogy az Udvari Kamara immáron hét éve, azaz 1695 óta folyamatosan kiadásokkal sújtja, illetve terheli őket. Ráadásul ügyeikben a Commissio eddig alig hozott végső döntéseket.43 Még javában folytak az 1697. január eleje óta tartó birtokjog-igazolási vizsgálatok, amikor újabb nehézségekkel kellett azoknak a birtokosoknak szembenézniük, akiknek birtokai a visegrádi és hatvani uradalom területén, vagy annak szomszédságában, nevezetesen Esztergom, Pest-Pilis-Solt, Heves, Nógrád és Hont vármegyékben feküdtek. Az Udvari Kamara ugyanis időközben tervbe vette az említett uradalmak újjászervezését. 1697. augusztus 1-jén kiadott rendeletében44 annak az óhajának adott hangot, hogy a hatvani és a visegrádi domíniumot, a területükön található birtokokkal, birtokrészekkel, falvakkal együtt két hónapon belül el kívánja idegeníteni és árverezni. Felszólította egyúttal az érintett birtokosokat arra, hogy a jelzett határidőre (két hónapon belül) mutassák be igazoló okmányaikat a Neoacquistica Commissio előtt. A rendelet a két uradalom területén összesen 41 birtokot sorolt fel, melyek közül a Pilis és Pest vármegyei possessiók száma 19 volt.45 A pátenst I. Lipót 1697. szeptember 20-án kibocsátott pátense ismételten megerősítette. Ennek mellékletében újra közölték a visegrádi és hatvani uradalmak területén lévő birtokok lajstromát.46 41 Ld. erről a közölt iratok között Róth János memóriáiéit. (I. 48., 49., 50. sz.) 42 Vö. erről Nagykőrös küldötteinek memoriáléját. (Ld. ezt az közölt dokumentumok között. 1.13. sz.) 43 „A septem annis quo haec Camera et iudicium camerale extra regnum expensis nos gravat (...).” Ld. erről a közölt dokumentumok között az I. 62. sz. iratot. 44 MOL, E 117 11. cs. No. 36. - Ld. ezt a közölt iratok között (I. 24. sz.) 45 Ezek a következők: Visegrád vár és uradalom, Monostor, Bolgár, Megyer, Tótfalu, Torda, Bogdán, Várod, Óbuda, Szentendre (Pilis vm.), Túra, Zsámbok, Dány, Szentlászló, Valkó, (Galga)Hévíz, Bag, Verseg, Aszód (Pest vm.) - A dokumentumot ld. a közölt iratok között (I. 24. sz.) alatt. 46 Az iratot ld. a közölt dokumentumok között (I. 29. sz.) - A mandátumot Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése 1697. december 2-i közgyűlésén hirdették ki, azaz jóval az előírt határidő után. Ld.: PmL, rVl-a/1. VII. k. 221. p.; Borosy, III. 220. p. 28
