Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) kereskedők és kiváltságosok, a zsidók, regálé jogok (kocsma, malom, mészárszék) bérlői és kezelői, egyes iparosok, hajósok, téglavetőben dolgozók stb. tartoztak. Petróci Sándor többször idézett munkájában közli az 1744-es összeírásból a családfők számát, de ez a taxalistákat nem tartalmazza. AIV, V mellékletbe azonban felvettük ezek adatait is. Egyrészt azért, mert a családfők számát illetően így teljesebb képet kapunk, másrészt megfigyelhetjük azt is, hogy a 18. század közepétől népesedő puszták első lakói is ebbe a csoportba tartoztak. Az összeírás természetesen számos adatot tartalmaz az adózók anyagi helyzetével kapcsolatban (ház, szántó, rét, állatok stb.), ezekkel azonban most nem foglalkozunk. AIV sz. melléklet alapján az adatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 6. sz. táblázat A családfők száma 1744-ben a dikális és taxális összeírás szerint hospes és egyéb családfő özvegy házas zsellér házatlan zsellér rideg taxás összesen Kecskeméti járás 5 592 824 524 302 21 376 7 639 Váci járás 2 906 413 900 154 156 323 4 852 Pilisi járás 2 698 367 336 450 50 249 4 150 Solti járás 3 275 345 167 91 15 120 4 013 Összesen 14 471 1949 1927 997 242 1068 20 654 A táblázat diagramját ld. a Függelékben. Ha az 1728. évi és az 1744-es dikális összeírás összefoglaló eredményeit összehasonlítjuk látható, hogy a családfők száma csaknem kétszeresére növekedett.44 A legnagyobb gyarapodás a kecskeméti járásban volt, több, mint két és félszeres. Ezt követte a solti járás, ahol a lakosság szintén több, mint kétszeresére nőtt, majd szerényebb mértékben a váci és a pilisi következett. A 18. század közepére a kecskeméti járás - a Tápió vidékétől a Duna-Tisza közi hátság közepéig - a megye legjobban fejlődő része volt. A természeti feltételek a mezőgazdasági termeléshez adottak voltak, a területen fontos utak haladtak keresztül a nagyobb városok, a piaci lehetőségek irányában. A járásban 1744-ben 56 mezővárost, falut és pusztát írtak össze. A puszták között volt például Farmos, Hernád, Inárcs, Nyáregyháza, Örkény, Tatárszentgyörgy, Újszász stb., amelyek később községgé fejlődtek. A mezővárosok közül most jelentős fejlődést mutatott Kecskemét, de meghaladta az átlagot Cegléd növekedése is. A falvak közül leginkább Irsa, Pilis, Sári, Tápióbicske, Zagyvarékas gyarapodott, a legkevésbé Tápió- szecső, Tápiószele, Szentlőrinckáta, Dunaharaszti. A házas és házatlan zsellér családfők száma 826 volt, ami 14,8%-a a jobbágyokénak, és 11,37%-a az összes családfőnek, tehát arányuk 1728-hoz képest valamelyest megnőtt. A pusztákon kis számú jobbágy és zsellér, és - mint jeleztük - náluk több taxalista élt. Nagy számú taxalista volt Tápiószelén, Kecskeméten és Nagykőrösön, akiknek egy része nemesek közé tartoztott. Kecskeméten ide sorolták a görög kereskedőket, akik a 18. század közepén nagy szerepet játszottak az élő állat, minde44 Az 1728-ből és 1744-ből a két dikális összeírást hasonlítjuk össze. Ebben a vonatkozásban nem vesszük figyelembe a taxalistákat, mert azok 1728-ban sem szerepelnek. 287
