Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés

A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703)

folyamodtak, amihez a Commissio készségesen hozzá is járult.33 Többen arra hivatkoztak, hogy családi levéltárukban már nem lelhetők fel a birtokjogaikat igazoló dokumentumok, mivel azok a török időkben részint elvesztek, részint elpusztultak. Ezért kénytelen voltak azokhoz a hiteles helyekhez fordulni (garamszent- benedeki, jászói konvent, budai, váci, egri káptalan), ahol a legkülönbözőbb jellegű oklevelek (pl. birtokba beiktató, bevalló levelek, stb.), valamint a rokon családokhoz vagy éppenséggel azokhoz a birtokosokhoz fordulni, akiktől megvásárolták, vagy zálogjogon bírták a szóban forgó birtokokat, birtokrészeket. Mindez viszont - érthetően - hosszabb időt vett igénybe. A birtokosok közül ezért egyrészt a fenti, másrészt más, rajtuk kívül álló okok miatt csak az év második felében mutatták be irataikat, vagy csak 1698-ban, sőt olykor 1699-ben nyújtották be okmányaikat. így pl. a Bosnyákok34 és Bossányi László és Szemere Györgyné Bossányi Krisztina, Róth János, Vattay János.35

Az uralkodó az Udvari Kamara a birtokjog-igazolások benyújtásának meggyorsítása érdekében előbb 1697. augusztus 30-án,36 majd 1698. február 10-én utasította a magyar kancelláriát, hogy sürgesse a birtokosokat kötelezettségeik teljesítésére.37 Úgy látszik, a kancellária határozott fellépése sem hozta meg a várt eredményt, ezért az Udvari Kamara 1699. október 8-án újabb rendeletben szólította fel a birtokosokat,38 különös tekintettel azokra, akiknek birtokai az újjászervezés alatt álló visegrádi és hatvani uradalmak területén voltak találhatók.39 A pátensben foglalt rendelkezésnek az érintett Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokosok közül 1700-ban csupán a Pápayak és a Rádayak tettek eleget, akik Nagykáta birtoklásáról szóló dokumentumokat szolgáltatták be a Commissiónak.40

A birtokosokra a birtokaik tulajdonjogát igazoló okmányok nem egy esetben körülményes és sok nehézségekkel járó összegyűjtése, majd pedig a Bizottságnak történt beszolgáltatása jelentős anyagi terheket is rótt. A birtokjogot igazoló iratok egy részét ugyanis a különböző hiteles helyek, vagy a vármegye a levéltárából, vagy esetleg valamelyik rokon család irattárából tudták csak beszerezni. Ezért komoly költségekkel járó utazásokra kényszerültek. Nem kis kiadást vont maga után a dokumentumok lemásoltatása és hitelesítése. Ezeknél is súlyosabb anyagi áldozatokat jelentett a birtokosok számára, hogy az uralkodói rendeletek értelmében

33 Ld. erre pl. a Gosztonyiak és Géczyek memorialéját. Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 29. E. (1697. február 22.) No. 65. (1698. január 17.), No. 69. B., No. 70. (1698. augusztus 21.) (Ld. ezeket a közölt iratok között. I. 11. sz. és 22. sz.)

34 Ld.: MOL, E 117 2. k. 259-260. (1697. augusztus 26.) (In causa successorum Bosnyak.)

35 Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 65. (1698. január 17.). A Bossányiak újabb iratbeszolgáltatásairól vö. még: MOL, E 117 11. cs. No. 69. B. (1698. augusztus 21.), No. 70. (1698. október 3.), No. 72. (1699. február 10.)

36 Az ezen a napon kelt rendelet szerint az érintett vármegyék birtokosai közül a Pest-Pilis-Solt vármegyeiek 1698. január 22-ére voltak kötelesek a birtokojogaikat igazoló irataikat a Commissiónak benyújtani. Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 38.

37 MOL, E 117 11. cs. No. 48.

38 Ld. ezt: MOL, E 21. (1699. Föl. 32.)

39 Az erről szóló rendeletet az Udvari Kamara már 1697. augusztus 1-jén kiadta. Ld. ezt: MOL, E 117 11. cs. No. 36. (Ratione productionum iurium in bonis Visegradiensibus et Hatvaniensibus habitis.) - Erről ld. még alább bővebben.

40 Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 82. (1700. március 8-i ülés.)

27