Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLÁRA 2. sz. táblázat A családfők száma az 1715. évi országos összeírás alapján jobbágy zsellér özvegy nemes összesen Kecskeméti járás 1432 431 114 2 1979 Váci járás 1156 143 101309 Pilisi járás 1089 109 421240 Solti járás 633 62 39 1 735 Összesen 4310 745 205 3 5263 A táblázat diagramját ld. a Függelékben. A kecskeméti járásban az 1715-ös összeírásban a korábbiakhoz képest nem szerepel Aporka, amely - mint jeleztük - már 1697-ben újjátelepült, de az 1703-1711 közti időszakban ismét pusztává lett. A korábban elmondottaknak megfelelően új település volt Alberti és Zagyvarékas, a váci járásban Bénye, Csömör, Kisvác és Tápiósáp, a pilisiben Budajenő, Nagytétény és Pilisszántó. 1701-ben és 1703-ban itt még népes település Cserevics, amely Ráckevébe olvadt. A solti járásban eltűnt Kara, az árvizektől veszélyeztetett község, amelynek lakói Dunaszentbenedekre költöztek, és nem szerepel a Kalocsához csatlakozott Varajt sem. Megjelent viszont a Súgó nevű település a Sugovica déli szakaszánál,29 amely az árvizek miatt többször átköltöző Szeremle része lett. Figyelembe véve az összeírás hibáit30 láthatjuk, hogy 1715-ben lényegesen kevesebb családfőt vettek számba, mint másfél évtizeddel korábban a megyei összeírásban. A kecskeméti járásban a 1838 jobbágy családfő szerepelt 1703-ban, 1715-ben pedig csak 1432, a zsellér családok száma viszont csaknem 50%-kal volt kevesebb. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a zsellérek aránya kisebb volt a jobbágyokhoz és az összlakossághoz képest 1715-ben, mint 1703-ban, másrészt azt is, hogy a zsellérek jobban el tudták kerülni az összeíratást, mint a több adótárggyal rendelkező jobbágyok. A mezővárosokban kisebbek a különbségek, mint a falvakban: az összes családfőt tekintve alig 200-zal kevesebb szerepel a kecskeméti járás három mezővárosában az országos, mint a megyei összeírásban. Kecskeméten, annak ellenére, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt 1707-ben a rácok feldúlták, még növekedéssel is találkozunk. 1703-ban 669 főt vettek számba a megyei összeírok, 1715-ben az országos összeírás alkalmával pedig 711-et. Bár a váci járásban volt a legtöbb új betelepülő, és - mint jeleztük - négy új falu is létrejött, az összeírtak száma a felét sem tette ki annak, ami az 1703. évi megyei statisztikában szerepel. Az összes családfők száma 2633-ról 1309-re, a jobbágyoké 2052-ről 1156-ra csökkent, a zselléreké pedig 1/3 részére esett vissza. Gyarapodással egyetlen, korábban már népes településen sem találkozunk. A pilisi járásban hasonló az 1703-as és az 1715-ös összefoglaló adatok aránya, mint a kecskemétiben. 1631-ről 1240-re csökkent az összeírtak, 1460-ról 1089-re a jobbágy családfők száma. A zsellérek esetében nem volt számottevő visszaesés, bár ebben a járásban a jobbágyokhoz képest igen kevés zsellér élt. Az összes családfőt 29 A Sugovica magyar neve Súgóvíz volt. 30 Az összeírás értékelésére és Acsády módszereinek bírálatát ld. Dávid 1957. 174-192. p. 276
