Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) illetően hét településen még növekedéssel is találkozunk: Pesthidegkúton, Pilis- csabán, Pilisszántón, Ráckevén, Torbágyon, Tökölön, Törökbálinton. Gyarapodásuk a német, szlovák, illetve az illír lakosságnak volt köszönhető. Ezzel szemben a szentendrei, pomázi, csobánkai, budakalászi szerbek hazaköltözése hozzájárult a népesség itteni csökkenéséhez. A szerbek által is lakott települések között az uradalmi központtá váló Ráckeve volt a kivétel, ahol növekvő lakosságot mutat az 1715. évi összeírás. A népmozgalom szempontjából ekkor nyugalmas Solti járásban 1703-ban 1128 családfőt írtak össze, 1715-ben pedig csak 735-öt.31 A jobbágyok esetében 35%, a zselléreknél 50% volt a csökkenés, bár a földbőség miatt a zsellérek száma itt is alacsony volt. Az érseki székhelyen, és a reformátusokat befogadó Úszódon több volt az összeírt családfő 1715-ben, mint 1703-ban. Az 1715. évi összeírás nemcsak pontatlansága, eltérő rendeltetése miatt közöl alacsonyabb népességi adatokat a korábbiaknál, hanem azért is, mert a megye területén az újjátelepülés és fejlődés mellett pusztulás is végbement. A nyolc évig tartó Rákóczi-szabadságharc hadműveletei is nagy károkat okoztak. Háttérbe szorult az állattartás, ami korábban a lakosság fő megélhetési forrását jelentette. 1708-tól, a Balkán felől behurcolva felütötte fejét a pestisjárvány. Pest megyében a Duna balparti településeken 1709-ben jelent meg, és epicentruma a Du- na-Tisza köze volt. Innen terjedt át a Dunántúlra, majd 1712-ben visszatért Pest környékére. Bár a halottakról nincsenek pontos kimutatások, az áldozatok száma több ezerre tehető.32 Az 1715-ös összeírás név szerint felsorolt lakosságát Acsády Ignác a családnevek hangzása alapján nemzetiség szerint csoportosította. Bár az eljárás helyenként vitatható, mégis egy áttekintő, hozzávetőleges képet kapunk a megye lakosságának nemzetiségi megoszlásáról a 18. század elején. A megállapítások nincsenek ellentétben más forrásokkal. Számításai szerint 1715-ben 77,75% volt a magyar, 7,07% a német, ugyanennyi a szlovák, 8,12% a szerb és horvát (illír) lakosok aránya. 1720-ra a németek részesedése 9,67%-ra növekedett, másutt azonban csökkenés következett be (magyar 76,55%, szlovák 6,21%, szerb-horvát 7,47%). 3. sz. táblázat A nemzetiségek megoszlása 1715-ben Acsády számításai szerint33 település neve M Kecskeméti járás Abony + Alberti + Alsónémedi + Cegléd 431 Az összeírás különböző feldolgozásaiban eltérő adatokat találunk. Kosáry 1965. Ш. tábla, Petróczi 1965. 142-144. p., Acsády 1896. 94-95. p. 32 Bánkuti 2005. 64-66.p. 33 Ha egy család tartozott az adott nemzetiséghez, azt is jelöltük. M- magyar, N- német, Sz- szlovák, Sz-H- szerb-horvát 277
