Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ÉS PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) megismételte, és utasította a Budai Kamarai Adminisztrációt annak végrehajtatására.20 A Neoacquistica Commissio gyakorlatilag az 1696. augusztus 30-i pátens kiadásával kezdte meg 1703. augusztus 31-ig tartó működését. A Commissio még a rendelet kiadásának napján hat pontba szedve megfogalmazta azokat az elveket, miként dolgozzák fel majd a beérkező, a birtokjogot igazoló iratokat. Először is el kell dönteni, vajon külön-külön foglalkozzanak minden birtokkal és birtokossal. Másodszor: milyen ügyeket tárgyaljanak meg ezekkel kapcsolatban. Harmadszor: határozni kell arról, hogyan idézze meg és milyen büntetés terhe mellett a szóban forgó vármegye a birtokjog-igazolást elmulasztót. Negyedszer: döntést kell hozni arról, milyen határidőt kell a birtokosok számára kiírni okmányaik benyújtására. Ötödször: hogyan folytassák le ezekről az üléseket és miképpen hozzanak döntéseket. Hatodszor: milyen dokumentumokat és okleveleket szükséges beküldeni, illetve benyújtani.21 Mielőtt konkrétan megvizsgálnánk, a Neoacquistica Commissio milyen Pest- Pilis-Solt vármegyei birtokok, régi birtokjog- és birtokigénylések ügyeiben folytatott tárgyalásokat, továbbá milyen határozatokat hozott 1696 végétől, illetve 1697 januárjától, érdemes röviden szólnunk arról, miként működött a Bizottság. Az Udvari Kamara az uralkodó előzetes jóváhagyásával hat személyt delegált a Bizottságba. A bizottsági jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tanácsosok a következők voltak: Karl Gottlieb von Aichpichl báró birodalmi tanácsos, Tullio Miglio báró, Johann Jakob Theobald von Mayeren, Joseph Heinrich Hoffmann, Joseph Franz von Krapff udvari kamarai tanácsosok. Az egyetlen magyar tag Mednyán- szky János báró, magyar királyi udvari kancelláriai tanácsos (1693-1708) volt. Az üléseket általában az Udvari Kamara elnöke, vagy valamelyik bizottsági tag, néhány esetben pedig az Udvari Kamara titkára, Rüdiger Gosswin von Fürstenbusch elnökletével folytatták le.22 Az udvari kamarai elnököt a tanácskozások levezetésében néhány alkalommal a magyar kancellár, azaz Kollonich Lipót gróf helyettesítette. A Commissio az általa hozott döntéseket vagy javaslatokat felterjesztette I. Lipóthoz. Az uralkodó ezek ismeretében fogalmaztatta meg pátenseit, amelyeket azután az Udvari Kamara adott ki, amely leiratban értesítette a döntésekről és a rendeletekről további intézkedések foganatosítása végett a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát. A Bizottság munkája lényegében arra terjedt ki, „hogy állást foglalt elvi jelentőségű kérdésekben”, ti. mely uradalmak, birtokok, birtokrészek, területek vagy akár egész vármegyék tekintendők neoacquistica birtokoknak. Javaslatot tett továbbá arra, milyen okmányokat kellett a birtokjog igazolására elfogadni. Jogában állt ezenkívül, amennyiben bizonyos birtokosok nem tudták az előírt határidőre irataikat benyújtani, számukra haladékot biztosítani. A Bizottság a földbirtokosok által bemutatott birtokjog-igazoló dokumentumokat ellenőrzés és felülvizsgálat céljából megküldte a királyi jogügy-igazgatóságnak. A jogügyigazgató he20 Ld. ezt: MOL, E 280 23. doboz. Monath November. No. 7. 21 Ld. ezt: MOL, E 117 1. k. No. 15. 22 A Bizottság tagjai eleinte hetente négy vagy öt alkalommal (hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken, néha szombaton is) tanácskoztak, általában teljes létszámban. Később, 1700-1702 között csupán hetente egyszer-kétszer, majd havonta tartottak üléseket. Ld. erről az I. 1. sz. iratot. 23