Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOÓS ISTVÁN lyett általában ezeket a feladatokat - az iratok tanúsága szerint - ténylegesen a jogügyigazgató-helyettes végezte el,23 aki miután alaposan tanulmányozta a hozzá eljuttatott okiratok érvényességét, véleményét előterjesztette a Commissiónak. A Bizottság köteles volt tanácskozásairól és határozatairól tájékoztatni az Udvari Kamarát és a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát. Ez utóbbinak döntéseiben a bécsi kormányszerv utasításai értelmében mindig a fiskális jogok védelmét kellett képviselnie, illetve szem előtt tartania.24 25 Az esetleg a birtokosok érdekeinek védelmére álló nádornak megtiltották, hogy a kérdéses neoacquistica birtokokat érintő ügyekbe beleavatkozzon.26 A Neoacquistica Commissio, amely miután az esetek többségében jóváhagyta a jogügyigazgató-helyettesek minden birtokjogi részletre kiterjedő véleményét, értesítette a földbirtokosokat a vizsgálatok végeredményéről. E vizsgálatok kapcsán felmerül a kérdés: vajon a hatóságoknál alkalmazott személyek, így pl. maguk a jogügyigazgatók, és helyetteseik, vagy éppenséggel a Commissio magyar tagja, továbbá a vizsgálatokban közreműködő magyar kancelláriai és kamarai hivatalnokok a rájuk bízott feladatnak megfelelően elsődlegesen az udvar és a fiskus érdekeit képviselték-e, és ekképpen az ország alkotmányával és törvényeivel ellentétesen jártak-e el? Azaz az ügyeket, amint azt a birtokosok, de az őket képviselő vármegyék is gyakran hangoztatták, nem a rendes, szokásos jogi úton szerint kezelték. Ez az egykorú megállapítás csak részben igaz. A királyi jogügyigazgató a birtokügyekben már korábban is a hagyományoknak megfelelően képviselte a fiskust, és persze az udvar érdekeit. Más kérdés, hogy eljárásával természetesen sértette a birtokos nemesség alapvető privilégiumait. Tehát a magyar jogi és törvénykezési tradíciók csak részben sérültek. Amennyiben a birtokosok a jogügyigazgató-helyettes álláspontjával nem értettek egyet, újabb beadvánnyal fordulhattak a Commissióhoz, amely ezt követően újabb ellenőrzés végett visszautalta az ügyet a jogügyigazgató-helyettesnek. Előfordult, hogy a birtokosok többször is tiltakoztak az általuk egyoldalúnak vélt, és számukra negatív következményekkel járó vizsgálatok (pl. a szóban forgó birtok, vagy birtokok elkobzása, illetve a királyi kincstár részére történt lefoglalása) ellen. Miután a Commissio végső döntését mind a memorialékat és a kérvényeket előterjesztő birtoko23 A jogügyigazgató-helyettes tisztét az 1690-es évek elejétől 1699. december elején bekövetkezett haláláig Laczkó János töltötte be. Laczkó utódját a Magyar Kamara - tekintettel a neoacquistica ügyek sokaságára - már 1699. decemberében ki akarta nevezni. (Ld.erről: MOL, E 21 1699. december 18. Föl. 32.) A feladata ellátására megfelelő személyt azonban csak jó egy évvel később találták meg. A Magyar Kamara 1700. október 30-án négy kamarai tisztviselőt javasolt a jogügyigazgató-helyettesi tisztségre, nevezetesen: Hrabovszky Istvánt, Höller Ferencet, Spáczay Jánost és Meskó Ádámot,. (MOL, E 21 1700. október 30. Föl. 29.). Hrabovszky másfél hónappal később a jogügyigazgatói székbe került. A jogügyigazgató-helyettesi tisztségre pedig a Magyar Kamara Meskó Ádámot jelölte. (MOL, E 211701. január 3. Fol. 1) Meskó, 1701. január 28-án lépett hivatalába (MOL, E 21 1701. Föl. 3.) a neoacquistica ügyeket 1703. június 15-ig-ig vitte, amikor is kinevezték jogügyigazgatónak. - Hrabovszkyról és Meskó tisztségviseléséről ld. Fallenbüchl Zoltán-. Magyarország főméltóságai. 1526-1848. Bp., 1988. 114. p. 24 Ld. erről az alábbi iratokat: MOL, E 117 11. cs. No. 12. (Bécs, 1696. május 28.) és No. 17. (Bécs, 1696. szeptember 7.) 25 Ld. erről: Ratione inhibitionis erga dominum principem palatinum expediendae, ne causas partes neoacquisticas concernentes occasione bonorum iudiciorum assumat. - MOL, E 117 11. cs. No. 18. (Bécs, 1696. augusztus 2.) 24
