Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOOS ISTVÁN A rendelet végül világosan kimondta, amennyiben mind a világi, mind az egyházi birtokosok a legkülönbözőbb címeken a szóban forgó birtokokra és uradalmakra, illetve jövedelmekre, lett légyenek azok vérrel és fegyverrel szerzettek, bizonyos igényeket támasztanak és jogokat formálnak, kötelesek előzetesen Bécsben a Neoacquistica Commissio előtt az 1690. szeptember 1-jétől a következő év március 1-ig tartozó időszakban birtokjogaikat igazoló okmányaikkal együtt megjelenni. Megfelelő igazolás után a birtokosok az uralkodó kegyéből visszakaphatják egykori javaikat. Azoknak a birtokosoknak a régi birtokra/birtokokra vonatkozó jogigénye, akik 1691. március 7-ig nem nyújtják be a Bizottságnak birtokjogukat bizonyító irataikat, semmisnek tekintendő.10 A rendelettel az udvar ismételten megerősítette abbéli szándékát, mely szerint a visszahódított területeket saját tulajdonának tekintette. Tehát az azokon található összes birtok és uradalom felett teljhatalommal rendelkezett. Ezáltal az udvar az újszerzeményi térségek világi és egyházi birtokosait nem csak korlátozta birtokaik igazgatásában és birtokjogaik gyakorlásában, hanem a visszaszerzés jogán és címén (iure et titulo neoacquisticae), mindenféle külön és előzetes egyeztetés nélkül, le is foglalhatta a maga számára a monarchia és a Magyar Királyság jövedelmeinek növelése szempontjából is oly fontos földterületeket. Az udvar azonban nem számolt a realitásokkal, amikor mindössze félévet adott a birtokosoknak okmányaik összegyűjtésére és a Neoacquistica Commissió- hoz történő benyújtásukra. Időre volt szükség a vételi igények beérkezéséhez is. Hamar bebizonyosodott, hogy a hatóságok a birtokjog-igazolásokat a kitűzött határidőre gyakorlatilag nem tudják elvégezni. így a Neoacquistica Commissio sem tudott gyors érdemi eredményeket felmutatni. Az udvar és az Udvari Kamara újabb lépését már az 1690-91. évi negatív tapasztalatok birtokában tette meg. Az 1693. július 6-án Bécsben kibocsátott uralkodói mandátumában ezért arra utasította a budai kamarai inspektort és adminisztrátort, Stephan von Werleint, hogy Budai Kamarai Adminisztráció kerületében (ehhez tartozott Pest-Pilis-Solt vármegye is) élő földesurakról szerezzen be névjegyzéket, továbbá informálódjon birtokaik és jövedelmeik nagyságáról és mindezeket terjessze fel az udvarhoz.11 Ugyanebben az évben, 1693. augusztus 10-én I. Lipót Pest-Pilis-Solt vármegyéhez küldött leiratában, lényegében az 1690-ben kiadott mandátumát mintegy konkretizálva, utasította a vármegyei magisztrátust: tegye közzé, hogy amennyiben valamely főúr vagy köznemes újonnan (azaz 1683 után) szerzett birtokát/birtokait biztonságosan kívánja birtokolni, nyújtson be keresetet a Neoacquistica Commissióhoz és igazolja: a szóban forgó birtok/birtokok jogos tulajdonosa. Egyúttal megnevezte azokat a Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokokat, melyeknek új birtoklásáról mindenképpen elvárta az okmányok bemutatását. Ez a következők voltak: Buda, Pest, Vác, Visegrád, Vörösvár (Veresvár), Zsám- bék, Kalocsa, Baja és Jankó.12 10 Az uralkodói pátenst Id.: MOL, E 117 11. cs. No. 1. és E 21 Föl. 21. (1690. augusztus 16.) - Vö. erről még Nagy I.-F. Kiss E.: i. m. 373. p. 11 MOL, E 117 11. cs. No. 31. és E 21 Föl. 16. (1693. augusztus 1.). Ld. ezt még: Hornyik J.\ i. m. III. k. 235. p. 12 A rendelet szövegét és kihirdetését ld.: PmL, IVl-a/1. V k. 373. p. (1693. augusztus 31-i közgyűlés.); Borosy, III. 132. p. 20
