Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) Az udvar 1693. július 6-án kiadott pátensével, valamint két évvel később, Bécsújhelyen 1695. augusztus 30-án, és Bécsben 1695. december 9-én kibocsátott rendeletéivel13 ismételten körülbástyázta az újszerzeményi területek feletti jogait és érdekeltségeit. Ezekben ismételten kimondta, hogy a vérrel és fegyverrel visszaszerzett birtokok és uradalmak hadi- vagy fegyverjog címén egyértelműen a Koronát, illetve a Királyi Fiskust illetik meg. Azok a világi és egyházi birtokosok pedig, akik vélt vagy valós követeléseiket az illető birtokokra vagy uradalmakra nézve megfogalmaznák, kötelesek a legrövidebb időn belül az Udvari Kamara kebelében kiküldött császári és királyi Neoacquistica Commissiónál jelentkezni, és ügyeiket annak előterjeszteni. Az Udvari Kamara egyidejűleg értesítette a magyar kancelláriát arról, hogy a rendeletet vegye tudomásul, és előzetes tudomása nélkül újszerzeményi kérdésekben ne intézkedjen. Az udvar, illetve az Udvari Kamara ezekkel a rendeletéivel lényegében egyértelműen véglegessé tette a birtokjog igazolásával, a birtokok eladásával, eladomá- nyozásával kapcsolatos szándékait. A pátensek kiadására az Udvari Kamarát elsősorban az késztette, hogy korábbi, hasonló tárgyú és tartalmú rendeletéinek nem volt kellő foganatja a neoacquistica területek birtokos társadalma körében (azaz a rendelkezéseknek csak igen kevesen tettek eleget). Egy, szintén még 1695-ben kelt újabb udvari mandátum értelmében Johann Ignatz von Kurtz, a Budai Kamarai Adminisztráció titkára levelet intézett a Pest- Pilis-Solt vármegyéhez. Ebben arról informálta a magisztrátust, hogy a kincstár a fegyverjogváltságra hivatkozva olyan birtokokat készül lefoglalni, melyek nem új- szerzeményiek, és birtokosaik azokat folyamatosan és örökös jogon birtokolták, így többek között Kecskemétet, amelynek egy része és a mezővároshoz tartozó puszták Koháry István gróf birtokai közé tartoztak; továbbá Zichy István grófnak a vármegye különböző részein fekvő birtokait. Mivel a tervezett intézkedés sértette az illető birtokosok jogait, a vármegye felkérte Zichyt, mint érintett is, hogy személyesen tegyen panaszt az uralkodónál. Egyúttal terjessze elő a vármegye ez irányú sérelmét is. A vármegye, bízva a gróf eredményes „követjárásában”, 100 aranyat adományozott neki.14 Zichy megbízatása azonban nem járt sikerrel. A tervezett intézkedést az Udvari Kamara ténylegesen elrendelte, a Budai Kamarai Adminisztráció pedig igyekezett az abban foglaltakat buzgón teljesíteni. Nem véletlenül fordult alig egy év múlva a vármegye kérelemmel a királyhoz, melyben azért folyamodott, hogy a Budai Kamarai Adminisztráció által a fegyverjog alapján jogtalanul elkobzott birtokokat juttassák vissza a jogos tulajdonosoknak. A vármegye magisztrátusa egy másik kérvényében pedig azzal kereste meg I. Lipótot, hogy utasítsa az Adminisztrációt a törvényes út betartására. Kötelezze egyúttal azt arra, hogy a „megtalálás jogán” (iure postliminii) birtokolt jószágokat adják vissza tulajdonosaiknak.15 13 „Camera Aulica Cancellariae Hungaricae insinuat, in fine praescitu eiusdem de bonis neo- acquisitis quidpiam disponet. In negotio bonorum in partibus ex dominatu Turcico bellorum sumptibus neoacquisitis existentibus Commissio per Cameram Aulicam, et hunc cancellariae instituenda insinuat.” - MOL, E 117 11. cs. No. 6. és No. 7. 14 PmL, IVl-a/1. VII. k. 43-44. p. (1695. december 1-i közgyűlés.); Borosy, III. 167. p. 15 PmL, IVl-a/1. VII. k. 144-150. (1696. november 27-i közgyűlés.); Borosy, III. 188. p. 21
