Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre günknek (!) romlót és pusztult sorsát s állapottyát”, kérik, hogy mentse fel őket a hadsereg részére való további szolgáltatások alól.357 De nem szabadultak meg a további terhektől: Rákóczi ugyanis a zsoldjába fogadott, de a csata után elégedetlenkedő és követelődző lengyel katonaságot három városban helyezte el. Ezek azonban csakhamar konfliktusba keveredtek a lakossággal, különösen Kecskeméten, ahol azonban a rácok meglepték és mindenüktől megfosztották őket. A lengyelek végül elszöktek az országból.358 Rákóczi azonban ennek ellenére sem volt hajlandó a körzetet feladni. Szemrehányó levelet írt a Sajóhoz visszavonulni szándékozó gróf Esterházy Antal tábornagynak: „Kedvesebb dolgot az ellenségnek nem cselekedhetnénk, mint ha Pest vármegyét elhagynánk.”359 Sőt 1710 nyarán Érsekújvár tehermentesítésére akciót tervezett a kuruc felkelés újjáélesztésére a Dunántúlon. Ennek szervezésével Károlyi Sándort bízta meg, közvetlen parancsnokává pedig a tábornokká kinevezett Palocsay Györgyöt tette meg. Az átkelés kiinduló bázisa megint Pest-Pilis-Solt megye volt, természetesen a felvonuló csapatok ellátásának és a szállítási munkák gondjával megterhelve. „Károlyinak ügyességével és a nép támogatásával sikerült hajókat szereznie. Ezeket szekerekre raktuk. A nyári melegben négy-öt erőltetett menettel átvonultunk a homokos síkságon. Szentmártonkátánál360 megérkeztünk a Duna partjára. Két napba telt, amíg báró Palocsay brigadérost — akit közben tábornokká neveztem ki —, továbbá Balogh bri- gadérost és Borbély [Gáspár] ezredest elég csapattal át tudtuk szállítani, mert azon kívül, hogy nekem az innenső parton is szükségem volt rájuk, a budai felfegyverzett sajkák is leereszkedtek és cirkálni kezdtek, úgyhogy a mai kis hajóink nem tudtak többé átkelni.”361 Károlyi Sándor 1710. július 14-dikén „ad Rippam Danubii Portus Szent Martonyi- ensis”362 adott részletes instrukciókat Palocsay részére, aki Balogh Ádámmal együtt aznap már át is kelt a Dunán.363 Az átkeléshez szükséges hajókat, pontosabban nagyobb csónakokat nem a néptől szerezték, hanem Szolnokon készíttették, s mint Rákóczi is említi, keserves munkával szállították át a homokos vidéken a Dunához.364 A csapatok nem egy időben és nem egy helyen keltek át, s ez erősen csökkentette az akció ütőképességét. Ráttky Dániel pl. augusztus 2-dikán Alsónémediről jelenti 357 BÁNKÚTI 1992, 292-293.; BÁNKÚTI 1996, 750-751., 878. 358 II. Rákóczi F. 1978,414-415.; HORNYIK 1866, IV. 211. 359 Munkács, 1710. május 24. THALY III/1874, 266. 360 Helyesen: Szalkszentmárton. 361 II. Rákóczi F. 1978,416. 362 BÁNKÚTI 1996, 816-821. A körzetben két Szentmárton volt: Szalkszentmárton és Szigetszentmárton. Mindkettő mellett szólnak érvek, 1. TÓTH 1958, 214. s köv.; BÁNKÚTI 1969, 153. 365 XÓTH 1958,214. s köv. 364 Szolnok, 1710. július 21. Török András Károlyinak: a tarackokat, a 12 hajót megindította Tatárszentgyörgy- re, sót is fog küldeni. BÁNKÚTI 1996, 833-836. stb. 84
