Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)

Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig az évtizedeknek. Mindenkivel kapcsolatban állt, kuruc és császári tisztekkel, pesti ke­reskedőkkel. 1710 nyarán a Károlyi által felhajtatott több száz marhára azonnal szerzett fizetőképes vevőt, s közölte, hogy „finom úri boroknak kiszállításokban munkáló- dom...” Ősszel, a megyei kuruc hatalom úgyszólván utolsó órájában még 3000 forint értékű orvosságot és textíliákat szerzett az ország számára, melyek kiszállítására fegy­veres kíséretet kért Csajági János szolnoki kapitánytól.351 Összeköttetéseit felhasználva még politikai akciókban is részt vett, titkos és bizalmas üzeneteket közvetített a szatmári békekötést megelőző tárgyalásokban a két fél között. Ezért később III. Károly armális- sal adományozta meg, Károlyi pedig 1711-ben, a béke aláírása után egy telket kért a ré­szére gróf Koháry Istvántól, mivel „nagyon segítvén engemet ezen dolgokban..,”352 1710-ben Rákóczi még két kísérletet tett, hogy a császáriak által bekerített és szorongatott Érsekújvárt felszabadítsa, illetve megsegítse. 1709 végén az oroszok elől menekülő svéd és svédbarát lengyel csapatokat zsoldjába fogadta, és velük Rom­hány—Vadkert körzetében kísérelte meg a dél félő előnyomuló császári csapatok gyűrűjét áttömi. De a Romhány mellett vívott ütközetben (1710. január 22.) vereséget szenvedett. Annyit azonban elért, hogy a császáriak szorongatása enyhült, és több szállítmányt sikerült Érsekújvárba bejuttatni.353 A fejedelem a kumc csapatokkal előbb Galgamácsára vonult vissza, majd a hada­kat „kívánván a tovább való hadi operatióknak jobb folytatása kedvéért egy kevéssé megnyugosztalni, és az elszéledett katonaságot is öszvecsuportoztatni, a hadakkal Nemes Pest Vármegyében ment és Mácsa-völgyében való falukban a hadakat letelepí­tette; maga Hévíz354 355 nevű faluban szállván, 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31. ott subsistált, hadi consultatiókban töltvén ideit, az hova is alkalmas katonaság az elszéledtektűl confluált.” — Jegyezte fel a fejedelem titkára. Innen febmár 2-dikán Szentmártonkátára ment, a magyar hadakat a környező fal­vakba rendelve, 19-dikén Ceglédre vonult, a rácok elleni katonai akciót tervezve. Feb- már 23-dikán pedig Jászberénybe vezette át táborát. A pestis által sújtott, rácok által évek óta rendszeresen fosztogatott körzetben per­sze a hadak is csak nyomorogtak, és ellátásuk a megmaradt lakosoknak igen súlyos gondot okozott. Maga Rákóczi is jól emlékezett az itt töltött egy hónap kegyetlen kö­rülményeire: „így töltöttem februárt és márciust, végül tüzelőfa és tábori kalyibák hí­ján kénytelen voltam a pestis következtében félig vagy egészen kiürült falvak közelé­ben táborozni, hogy az elhagyott házakat lebontathassam és fájukat felhasználjam.”356 A lakosság helyzetét jól mutatja az a kérvény is, amelyet Cegléd lakosai nyújtottak át Rákóczinak: „mint hogy Felséged maga kegyes szemeivel látta megromlott hejsé­351 Két levele Károlyinak: Alsónémedi, 1710. május 27. és szeptember 29. BÁNKÚTI 1996, 780-781., 902. 352 BÁNKÚTI 1981,43.; Életrajza: ESZE 1955, 425.; KOSÁRY 1965, 87. 353 A csatára: MARKÓ 1934, 351. s köv. 354 Galgahévíz. 355 BEN1CZKY 1866,231-232. 356 II. Rákóczi F. 1978,414. 83

Next

/
Thumbnails
Contents