Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre munkákban akadályozzák vagy megkárosítsák.344 Az eredménytelenséget mutatja, hogy az év nyarán ismételten általános parancsot kell kibocsátania: ebben megtiltja, hogy az ellenség által megszállt Hont és Nógrád megyék lakosait a vitézlő rend „porta praetextussa” alatt sanyargassa és pusztítsa. Elrendeli, hogy Nemes Pest, Heves és Borsod megyékben a lakosoknak az aratás alkalmával mezőben lévő „élettyeket tsépelni, nyomtatni, szőllejekben kárt tenni s azok mellett való munkáikban megakadályoztatni semmiképpen ne merészellyék.. ,”345 Pest megye Rákóczi-kori történetének figyelemreméltó fejezete az az akció, amelyet súlyos készpénzhiánya enyhítésére a felkelés vezetése éppen a hadsereg közreműködésével indított el a körzetből. Kősó és marha eladását szervezték meg az ellenség által már ellenőrzött területre (Dunántúl, Nyugat-Felvidék). A kuruc hadsereg egyes tisztjeinek bevonásával — talán számítva régebbi ezirányú kapcsolataikra — olyan kereskedőket igyekeztek felkutatni, akik hajlandók és képesek lettek volna a sót és a marhát megvenni, és akik nemcsak fizetőképesek voltak, hanem kapcsolatokkal rendelkeztek a császári hadsereg tisztjeihez is, hiszen nélkülük aligha lehetett az üzletet lebonyolítani. Igyekeztek tehát magyar, rác, görög, zsidó „áros embereket” keresni az üzlethez. A másfél százados török hódoltság, a végvári katonaság zsákmányszerzési tevékenysége, de különösen a visszafoglaló háborúk nélkülözhetetlenné tették azt a réteget, amelynek tevékenységében a kereskedelem, orgazdaság, csempészet határvonalai teljesen összemosódtak. Az ügylet legfőbb irányítója Károlyi Sándor volt. Már 1709-ben Kecskeméti Szűcs István főhadnagy vállalkozott arra, hogy Károlyi 500 kősóját Debrecenből Hevesre szállítja katonáival.346 Csala Sándor komisszárius pedig Ráckeve környékén keresett vevőket az eladáshoz.347 1 7 1 0-ben még nagyobb méretben folyt az eladás: Nagy Gábor adjutánsnak kellett fizető vevőt találnia arra az 1000 kősóra, amit Károlyi Tokajból várt, s amelyet Tiszataijánnál raktak ki a tutajokról, s kocsikon szállították Hevesre.348 1710 júliusában Vác felé indítottak el egy szállítmányt (kb. 1000 kősó) egy zsidó kereskedő részére különböző textilárukért cserébe;349 350 Decsei László még 1709 őszén a Nemes Compánia sójából „Szent Endrén lakó Sánta Rácz kapitány és Szappanos Péter nevű embereknek” 400 kősót adott el 810 forintért; a zsidóktól vásárolt különböző cikkekért pedig most fog 5000 forint értékű kősóval fizetni.3'60 Ennek a kereskedelmi ügyletnek egyik jelentős résztvevője volt Alsónémedi kálvinista prédikátora, Kecskeméti Lovas Mihály. Sajátságos és érdekes alakja volt ezeknek 344 BÁNKÚTI 1996, 758-759. Vácott egyébként májustól már a királyi vármegye hajdúi is állomásoztak a császári őrség mellett. BÁNKÚTI 1996, 793-795. 345 Adacs pusztánál lévő tábor, 1710. július 11. Bercsényi Miklósnak. BÁNKÚTI 1996, 814-815. 346 Kecskemét, 1709. március 1. BÁNKÚTI 1996, 613-614. 1705. április 15-dikén már azt jelenti, hogy még Veszprémbe is szállított sót. BÁNKÚTI 1996, 665-666. 347 Eger, 1709. március 14. BÁNKÚTI 1996, 624-625. 348 Aszód, 1710. április 30. Levele Károlyi Sándoméhoz. BÁNKÚTI 1996, 771-772. 349 Jászberény, 1710. július 1. Kimita János levele. BÁNKÚTI 1996, 813. 350 Jászberény, 1710. július 20. Decsei László Károlyi Sándornak. BÁNKÚTI 1996, 829.; BÁNKÚTI 1996, még további levelek a témához. 82
