Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre Ezek a csapások azonban korántsem törték meg a rácokat, sőt egyre gyakoribbá váltak támadásaik. 1706 tavaszán a Tisza mellett egészen Vezsenyig feljöttek és szétverték a Gundelfmger-ezred három kompániáját.193 A Kecskeméten tartózkodó Csajági János ezereskapitány levelei 1706 márciusából: a rácok feldúlták a Kiskunságot, sőt Globicz szegedi parancsnok utasítására a Duna mellékét is fel akarták prédálni, de ez nem sikerült nekik. Erre Csaj ági, ahogy Rákóczi tudta, „Martonost s Rác-Kanizsát öszveégetvén, már eddig, gondolom”, Kecskemétre tért.194 A dunaföldvári híd építésével bajlódó Bottyán is ezt jelenti a fejedelemnek 1706. április 14-dikén: „Mivel az Dunántúlt195 egész Kecskemétig az rácz nemzet bényar- gallya, az szegénységet pusztíttya s javait penig felpraedállya, annyira, hogy a szegénység egész Szentmiklósig196 elszaladt, az falujok pusztán maradtanak.”197 1706 április—júliusában a Nagyszombatban folyó béketárgyalások idejére fegyverszünet jött létre. Ez a néhány hónap a harcokban tényleg rövid szünetet jelentett, de a megye terhei nemigen csökkentek. Bottyán ugyanis nemcsak a rácok elleni akciók kedvéért tért vissza Dunaföld- várhoz, hanem elsősorban azért, hogy hidat állítson s ezen át biztosítsa a dunántúli csapatok utánpótlását. Szolnoknál és Földvárnál megkezdődtek a hídépítés előkészületei, a Tiszán leúsztatott faanyag és egyéb eszközök szállítása, amiből a három város semmiképpen nem vonhatta ki magát, és ha a fuvarért elvileg fizettek is, az legföljebb rézpénzzel történt, amely ekkorra már erősen devalválódott. A hídmester szerint legalább 135 szekérre lesz szükség a hídanyag átszállítására Szolnokról a Dunához.198 Ez tehát ismét jelentős mennyiségű munkaerő és igavonó állat igénybevételét jelentette. Rákóczi maga is pesszimista volt a híd ügyében: „De mindeneknél bajosabb az földvári hídnak építtetése: mivel se Szolnokba az vízben megrothadott fánál egyéb nincsen, se Földvárig az marha szénát, szalmát, de csak avart sem kaphat; amint is nehezen hiszem, hogy telhessék valami belőle oly hertelen, amint kévántatnék.”199 Ez is mutatja, hogy milyen volt a megye gazdasági helyzete. Nem is lett semmi 1706-ban a hídból: anyag- és munkaerő-, pénzhiány, szervezetlenség, az ellenség katonai akciói akadályozták a terv megvalósítását.200 193 Kecskeméti pusztában, 1706. július 25. Gundelfínger Dániel ezereskapitány Rákóczihoz. BÁNKÚTI 1992, 214-215. 194 BÁNKÚTI 1992,203-205., 209-210.; THALY 1/1873,492. 195 Természetesen a Duna-Tisza köze értendő, Földvár felől nézve. 196 Kunszentmiklós. 197 BÁNKÚTI 1992,211-212. 198 Szolnok, 1706. március 7. Szalontai Kárándi János hídmester a fejedelemnek. BÁNKÚTI 1992,206. 199 Eger, 1706. március 8. Bercsényi Miklósnak. THALY 1/1873, 479. 200 BÁNKÚTI 1969,134-139. 52
