Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre adtak is a császári ármádiának,182 szolgáltatásaikra a kuruc hadseregnek még nagyobb szüksége volt. Tanulságos összegezni, ha vázlatosan is, az elkobzott állatállomány sorsát, hiszen ez a gazdasági ágazat alapvető jelentőségű volt a városok, elsősorban Kecskemét számára. A gazdátlannak tekintett állatokból mindenki igyekezett valamit szerezni, a tábornagytól kezdve a környékbeli parasztokig. És természetes volt a városiak törekvése is, hogy valamiféle módon visszaszerezzék vagyonukat. Nem valami felemelő kép tárul elénk. Minderről 1706. február 4-dikén az a Csala Sándor komisszárius készített beszámoló jelentést, aki az elkobzást Károlyi megbízásából végrehajtotta. „Amikor expediáltattam Nagyságod által (ti. 1705 októberében) az kecskeméti lovak és marhák confiscatiojára, már azelőtt másfél héttel confiscálva valának az katonáktól, akik közül kinek mi és mennyi teccett, ide s tova hajtották.” 300 marhát gróf Esterházy Antal parancsára Hevesre hajtottak a katonák, mert gulyás nem volt velük. Szabó Bálint gazda „ménessét és gulyáját, amint informáltattam, Balog183 felé hajtották.” „Minekelőtte confiscáltattanak általam az kecskeméti lovak és marhák, az ménespásztorok és gulyások kitt pénzen, kit boritalokért és talán kurvasá- gokért az parasztoknak distraháltanak.” „Amint informáltattam az ménespásztoroktúl — folytatja a jelentés —, éccakának idején katonák képében reá ütöttenek az ménesre és gulyára, néha húszat, többet s kevesebbet székiben hajtották, azok kik voltának, végére nem mehettem; hallottam ugyan, hogy kecskemétiek cselekedték rész szerint.” Szolnokhoz a militia számára 250 marhát hajtatott, „azok közül az kecskeméti tanácsban lévő némelly emberek, főbírájával együtt, Generális Bottyán János commissiója mellett, alkalmasint visszahajtották.” Az elkobzott állatok mellett lévő pásztoroknak és gulyásoknak, akik huszonötén voltak, külön fizetett fejenként 1—4 forintot, s kenyérrel is tartotta őket. De azok némely kecskeméti gazdák biztatására visszaszöktek, s emiatt „mind vadtul, s mind penig tolvajoktul, hogy az lovakban és marhákban kár ne lett volna, nem mondhatni.” A ménespásztorokat és gulyásokat eskü alatt kikérdezte, hogy „az kecskeméti lakosok közül kinek mennyi lövök és marháj ok találtatnak, mi okból az pásztorok cselekedték, de hitik után az lovak és marhák számát igazán bé nem adták, magok az pásztorok tugyák.”184 Mindenesetre a kecskemétieknek, ha nem csekély kárral is, de állatállományuk nagy részét sikerült visszaszerezni. Maga Rákóczi is módosított álláspontján,185 és az ügy lezárását végül is az a dokumentum jelentette, amelyben Kecskemét város hites 182 Herbeville természetesen nem az itt szerzett élelem segítségével tudott Erdélybe vonulni, bármennyire volt is az. Hogy később, 1711 után a város ezt az eljárást a királyi hatóságok előtt igyekezett jelentősebbnek feltüntetni, azt természetesnek kell tartanunk. 183 A Gömör megyei Balog fiskális uradalom, amelyet a Dunántúlról elmenekülni kényszerült gróf Esterházy Antal kapott Rákóczitól. 184 Miskolc, 1706. február 4. BÁNKÚTI 1992,201-203. 185 Eger, 1706. április 10. A fejedelem Hadadi Györgynek, Károlyi Sándor küldöttjének. Károlyi oklevéltár V. 1897, 444-445. A határozat fogalmazata: THALY 1/1873, 517-518. 50
